Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

gyárul is tartasson. Ami a mindenhol, ha kisebb számmal is találtató magyarul tudókra nézve illendő, s igazságos; a népnek nemzetesedésre ébresztése tekintetéből jó és foganatos; és általjános törvénynek — melyet e részben a Tettes Karok minél elébb hozattatni óhajtanak — előkészületéül célerányos, és szükséges fog lenni. A közhivatal és szolgálatokra nézve fennforgó tekinteteknél fogva továbbá azt határozták a Tettes Karok — hogy a helységek jegyzői eránt már fennálló rendszabás mellett a helységek elöljárói és a templom szolgalatjához tartozó személyek is csak olyak lehessenek, kik magyarul tudnak, és ruházatjokban a nemzeti elvállásnak feljebb érdeklett jelét leteszik. Azonban a már előbb kifejezett tekintetből, mely helységben magyarul tudó, ki arra való volna, még nem találtatnék; a járásbéli főszolgabíró urak, — a templom szolgalatjára nézve a lelkipásztorokkal, többnyire pedig a földesurasággal egyetértve — kivételképpen meg fogják engedni, hogy még egy ideig mások is választathassanak az érintett szolgálatokra. Amelyeknek folytában szinte mint a nemzeti egyesüléssel ellenkező szokást — mely szerént minden a nyelvre nézve különváló felekezetből, bizonyos számmal tétetnek a helységekben elöljárók, megszüntetni rendelték a Tettes Karok. Hogy amint mind magyaroknak kell ismértetniek a haza lakosinak — e részben is a polgári kötelességet megoszlás nélkül, egy hazafiúi lélekkel gyakorolják és viseljék. Ezek mellett figyelemre méltónak ítélték a Tettes Karok a mesterségbeli céheknek állapot ját is; hogy ezen a közigazgatás különös pártfogása alatt lévő, és mintegy közönséges intézetképpen álló társaságok az ilyes intézetek eránt kívántató szertartást a fennforgó tekintet alatt el ne kerüljék. És evégre szükségesnek látták jelenvalólag meghatározni; hogy céhbeli elöljárók csak azok lehessenek, kik a magyar nyelvet tudják, a céhek gyűlései magyar nyelven vigyék dolgaikat, minden céhbeli levelek, írások, és akármely kiadások csak magyarul készülhessenek, ezeken kívül pedig egy esztendő múlva a megyében mesterségbeli inasnak gyermek bé ne vétethessen, ki magyarul nem tud. A közigazgatás folyamatjában végre — amint ez a Nemes Megyén annak rendje szerént amúgyis áltáljában magyarul vagyon, és jelenvalólag a számadás, összeírás, időszakaszbéli jelentések, és ilyesekre kívántató tabellák és lajstromok amennyire még némely részben deákul maradtanak, magyarul nyomtatni, s illetőleg a nagyméltóságú Helytartótanácstól kérettetni rendeltettek — úgy az úriszékek, és a nemesi jószágok kormányozására nézve — annál fogva, hogy ezek alkotmányunk szerént a köztörvényhatóság és igazgatás ágazat j ai — az ezek eránt fennálló tekintetek és rendszabásokhoz képest most azt végezték a Tettes Karok; hogy az úriszéken ugyan, melyeknek jegyzőkönyveik a megyében különben is magyarul vezettetnek, sem folyamodás, sem más előadás egyéb, mint magyar nyelven ne történjen, és el ne fogadtasson; amire a törvényes bizonyság tisztiképpen ügy elend, — a nemesi jószágok kormányzása eránt pedig járásbéli főszolgabíró urak a földesuraságokat szólítani fogják; hogy azt minden résziben és ágaiban magyarul intézzék és folytassák, oly hozzáadással, hogy ha valahol a T. Karok hazafiúi bizodalmok ellenére az nem történne — ők esztendő múlva a T. Karoknak arról jelentést tenni kötelesek lesznek. Mely végzést főszolgabíró urak a földesurakkal közölvén, hogy annak sikerét, mindegyik különös körében is eleven és tartós munkálkodásának tár-