Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért
1798. április 2. VITÉZ IMRE TANFELÜGYELŐ LEVELE TOLNA VÁRMEGYÉHEZ. MELYBEN A MAGYAR NYELVŰ ISKOLÁK SZÁMÁNAK NÖVELÉSÉT ÉS A JÓ ANYANYELVI OKTATÁS MEGVALÓSÍTÁSÁT KÉRI Tekintetes Nemes Vármegye! A pécsi kerületbeli tudományok és oskolák királyi főkormányzója, a múlt februárius hónapnak 9-én adta vala tudtomra, milyen nehezen szenvedi ez a Tekintetes Nemes Vármegye, hogy KömlődÖn, Tolnán. Bátaszéken, Pariban és a Simontornyai Járásban, Simontornyát és Kölesdet kivévén, Németiben, Miszlán, Kisszékelyben, Pálfán, Sz. Lőrincen és Udvarin, a Völgységi járásban Zombát, Harcot, Győrét, Mázát, Váralját és Bonyhádot kivévén, sehol se taníttatik a magyar nyelv. Én ezen Tekintetes Nemes Vármegyének csak a szélén járván ez úttal, annyira meggyőztettem erről a hazafi szívből származott panaszról, hogy még azt vagyok kénytelen tenni hozzá, hogy külföldön gondoltam lenni magamat, midőn Bonyhádon, Varasdon, Tevelen, Hőgyészen keresztül utaztam. De a legjobb szándék, a legbuzgóbb kívánság is sikertelenül marad akkor, midőn halmozva állanak ellent az akadályok, és senki sincs, aki segítségre sietne. Ebben a Tekintetes Nemes Vármegyében csak a következendő oskolák vágynak az én igazgatásom alatt, úgy mint: a szekszárdi, földvári, agárdi, cikói, faddi, grábóci. kéri, kömlődi, kakasdi, mözsi, mőcsényi, n. mányoki, tolnai és várdombi. Ezek iránt a szükséges rendeléseket már megtettem, és amennyiből azok nem fognak használni, jelenlétemmel viszem azt véghez, amivel tartozom. De a többi oskolákra nézve, minthogy kötés által nincsenek igazgatásom alá vettetve, ha ezután is úgy maradnak, amint most vágynak, előre esedezem a tekintetes nemes vármegyének, hogy azt ne nékem méltóztasson vétekül tulajdonítani. Ilyen a bonyhádi oskola is, ahol a Mester fizetése több most, mintsem addig volt, míg a római katolikus község az 1787-dik esztendőben februárius 2-dik napján köttetett kontraktus szerént fizette, de mivel ennek a községnek inkább tetszik a Mester minden igaz ok nélkül kénye szerént vetni ki, az ő anélkül is szomorú hivataljából, és nem akarja, hogy azok a rest szülék, kik fő kötelességeket gyermekeik nevelésében elmulatják, a közjóért fizessenek, egy német mestert fogadott, aki ámbár különben kötelességeinek eleget tehetne, a magyar nyelvet nem taníthatja. Tekintetes Nemes Vármegye! mint a legvilágosabb igazságról, úgy vagyok én arról meggyőzettetve, hogy a nemzeti oskolákban bevett tanítás módja azokra nézve nem csak hasznos, hanem szükséges is: mert mi lehet nagyobb mételye az emberiségnek, mint a rossz tanítók, pedig azok az együgyű falusi mesterek, akik tanítani nem csak nem tanultak, hanem azt, amit tanítani kellene maguk se tudják, a rossz tanítók nevét valóban megérdemlik. Hasztalan kínozzák azt a nyomorult gyermeket, aki nem látja, hogy nem őbenne, hanem a tanítóban van a hiba, aki nem tudja úgy adni elő a szükséges dolgokat, amint azokat az erőtlen gyermeki elme megfoghatná. Mindarra való nézve tehát, hogy ezek az alkalmatlan emberek a rossz tanítással a szegény föld népének magyarjait nagy drágán ne vesztegessék, mind pedig, hogy a magyar nyelvnek gyarapodására út nyittatódjék, alázatosan esedezem a Tekintetes Nemes Vármegye előtt, méltóztasson a tehetősebb német helységeket, melyekben magyar oskolák
