Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

Ezt megértvén az strázsamester úr elméne egy közlegénnyel, és nótáriusunkkal, és kin találá ispány urat a tornác alatt, és onnan megköszöntvén egymást ezt monda a strázsamester úr ispány úrnak: Kérem alázatosan az urat, tessék egy vagy két szóra a szobába bejönni, és had mondjam meg az úrnak, mi végre jöttem. Minekutána bementek volna a szobába, ezt monda strázsamester úr ispány úrnak: Köszönteti főbíró uram az urat, és azt parancsolta, hogy ezen ger jeniek két legényeit adná, vagy adatná kézhez az úr. Melyre felel ispány uram: Isten Mária uttse nem adom én, sem meg nem hagyom fogni. Nékem a főbíró parancsolattja csak olyan, mint a hajdinum dánum. Azonban ispány uram lármázni kezdett, melyet Tettes Balog úr öccse T. Szombathelyi úr meghallván, kérvén ispány urat, hogy ne lármázna a kúrián, hanem menne haza. El is indult szépen, és elment Tettes Balogh Ferenc úr kertje közepéig. Ottan pedig hirtelen visszafordulván, töltött puskáját felfogván az stárzsamester úrra, ezt monda: Ebadták, mit kísérgettek engem. Mely puska felfogásakor strázsamester úr a puskát kitekervén kezéből, úgy késértette haza. Bemenvén a szobájába ispány úr, az strázsamester, egy közlegény, és nótáriusunk, ismét kérdek számtalanszor, hogy engedelmeskedne, és adná kézhez azon legényeket. De akkor is csak azt feleli, Isten Mária uttse nem adom én, eb adja. A sok szép kérésnek pedig nem engedelmeskedvén, megköttetett, és a korcsmához kísértetett. Amidőn pedig oda ért volna, így szóla a korcsmárosnak: Ebadták ilyen huncfutok miatt kell én nékem szenvednem. Add ide, úgymond a kulcsot, és oda adá a korcsmáros. (Világos tehát, hogy a gránárium padlása kulcsa a korcsmárosnál volt.) Fel menvén pedig a padlásra, már akkor senki is ottan nem találtatott. Azonban pedig a kocsin a szántásból meghozattatott egyik legényünk. Minekutána pedig a legény meghozattatott faddi nótárius urunk és nótáriusunk kérésére el akará strázsamester úr oldozni ispány urat, de már akkor maga magát eloldozta, és a zsebjéből adta elől a zsineget. Végezetre elfogott legényünket bévivén Tolnára, az asscuterozó tiszt úr ezt monda, már most semmi bajunk, azért békével elmehetünk. Hogy pedig ezen mi katonafogásunk így ment végben, az feljebb is megnevezett embereink, hogy ha az szükség úgy hozná magával, hitek letételével is megerősítik. Signatum Gerjen Die 16-a maj. 1792. Bereczki János öregbíró Vajda Istvány I Mező János esküdtek Patskó Mihály FORRÁS : TmL Vegyes iratok