Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért

perbe fogott jobbágyok elleni eljárás megszüntetését kívánta. így a vármegye börtönében raboskodók szabadlábra kerültek. A borméréssel kapcsolatban pedig az urbárium által előírt idő (Szent Mihály naptól — Karácsonyig) volt az irányadó. JEGYZET 1 Kirschner, amikor megkötözték, és a szekérre rakták, így könyörgött a katonáknak: Ti is németek vagytok, segítsetek bennünket a goromba magyarokkal szemben. (T. i. a kiküldött urakkal szemben) A szöveg it németül van, és részben olvashatatlan. 2 Szemére vetik Kirschnernek, hogy az uraság engedélye nélkül vásárolt házat, és azt a kijelentést tette: a házban a báró nem parancsol. A vádlott ezt tagadta. IV/5 1792. május 16. A G ER JENI ELÖLJÁRÓK JELENTÉSE A KATONAFOGASRÓL Felséges Kegyelmes Királyunk parancsolatjából és az Tekéntetes Nemes vármegyének kegyes rendeléséből im e következendő módon kezdettünk mi alább is megnevezett gerjeni helységbéliek az mostan legközelebb elmúlt regrutérozáshoz. Ugyan is 1. Mivelhogy legényeink észbe vették az nékünk kiadott parancsolatok előtte, hogy Pest vármegyén már az katonafogdosást elkezdették: azonnal ki hajóra, ki az erdőre vette önnön magát úgy annyira, hogy közülök csak egyet is alkalmatost nem foghattunk. Tudtunkra esett pedig az, hogy két legényünk Faddon Tettes Jedlitska uraság korcsmáján tartózkodnak. Elküldöttük annak okáért Vajda János nevezetű esküdtünket, hogy a korcsmárost, aki az fogdosás előtt nálunk volt korcsmáros, kérné reá, hogy legényeinket szép úton módon hozná, vagy küldené haza. De nem hogy meghallgatta volna esküdtünk kérését, sőt azt is arra ösztönözte, hogy vinné oda fiát, mert ottan sem az Nemes Vármegye, sem más hatalmasabb tisztviselők ki nem vihetik a legényt katonának. Hogy pedig a korcsmáros ezt mondotta ezen itt megnevezett esküdtünk hitivei is megerősíti, ha az szükség úgy hozza magával. 2. Másodszor ismét elküldöttük két esküttjeinket Mező Gergelyt és Kardos Józsefet, hogy az már fennt titulált uraságnak tisztjét, Kámy Józsefet instálnák meg, hogy azon két legényeinket, mint helységünkbéli tulajdon születéseket adná kezekhez, vagy küldené ki urasága korcsmájából, de sem ki nem adta, sem ki nem küldötte, sőt ily fenyegető szóval illette esküdtjeinket, hogy ha úgymond mi esik rajtok, magoknak tulajdonítsák. 3. Harmadszor ismét elküldöttük Taba Mihály nevezetű esküdtünket, és nótáriusunkat, hogy instálnák meg mégegyszer az már fent megnevezett Ispány urat. Meg is instálták, de hiába lett instanciájok, sőt amidőn nótáriusunk szépen kérte volna, hogy engedné meg az ispány úr, hogy legényeinket kihozhassák, azt felelte nótáriusunk, eredj, hozzátok ki ebadta. De ha odamégy, és agyon lőnek, magadnak tulajdonítsd. Ismét kére nótáriusunk, hogy ha már legényeinket akarná az már többször is megnevezett Ispány úr adni, adjon egy vagy két sorból álló írást arról, hogy azt éppen meg nem engedi, hogy azon két legényeinket urasága korcsmájából kihozhassuk. Aminthogy adott is ily formán, amint itten aduectálva megláthatni. Amidőn pedig harmadik kérésünkre sem engedelmeskedett Ispány úr, megtudván, azt, hogy Tettes Főbíró Cseh László urunk Faddon vagyon, elmentek hozzája megnevezett két expressusaink, és jelentették, hogy Kámy József ispány úr legényeinket ki nem akarná adni. Amely jelentésekre azonnal Tettes