Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A REFORMKOR - Tolna megye a hazáért és a haladásért
A liberális nemesség sokszor megtorpant a haladásért vívott harcban, ugyanis a nemesi földtulajdon, az ingyen robotmunka és az adómentesség adta pillanatnyi biztonságérzetét. Távlataiban azonban tudta, mi a haladás és a haza érdeke, miért kell küzdenie a közéletben. 1848-ban, amikor ismét választás elé került ez a réteg, legtöbben kiálltak a haza és a forradalom vívmányainak védelmére. Tolna vármegyében az 1790-től 1848-ig eltelt fél évszázad óriási változásokat hozott, mind gazdasági, mind kulturális, mind politikai téren. Jelentősen nőtt a népesség. Az 1787-es népszámláláskor 133 085 fő volt a lakosság összlétszáma. 1846-ban már 197 381 fő élt a vármegyében. A növekedés tehát igen jelentős, 64 296 személy volt. A megye területén ekkor már 20 mezőváros, 86 falu és 86 puszta volt. A lakosság nemzetiségi szempontból megosztott, de döntő többségben magyarság élt itt. Fényes Elek adatai szerint 132 284 magyar és 58 131 német személy lakott a vármegye területén. Ezen kívül még délszláv népcsoportok éltek itt. „Tolna vármegyének földszíne egy kellemes változással elegy mindenféle." — írta Egyed Antal 1828-ban. — „Síksága minden tájéknak vagyon, hol a különbféle gabonafaj gazdagon megterem. Magasabb helyei, hegyei rengeteg erdőkkel, vagy szőlőtővel vannak benőive, völgyei szénával bővelkednek, folyói minden részen, mint egy kertet övezik." A vármegye legfontosabb mezőgazdasági termékei a következők voltak: gabona, dohány, bor, gyapjú, szarvasmarha, ló, hal. A robotra alapozott árutermelés volt a jellemző. A gazdasági fellendülés idején a robot emelésével próbálták az uradalmak termékeiket növelni. Gazdaságaikban a szántóföldeket általában hármas forgóban művelték. Az 1820-as évektől egyes birtokosok — elsősorban Csapó Dániel, Bezerédj István — mintagazdaságokat hoztak létre, megpróbálkoztak az öntözéses gazdálkodással, talajjavító módszerekkel kísérleteztek. Fényes Elek adatai szerint Tolna vármegyében a használható földterület 711 070 hold volt, a következő megoszlás szerint: Szántóföld 268 395 hold A szántóföldből 133 445 hold volt az adózók kezén, és 134 750 a nemesek kezén. A tárgyalt korszakban a megyében a legfontosabb tendencia a jobbágytelek elaprózódása és a földesúri kisajátítások nagy mérvű emelkedése volt. A földesurak a telki állományon kívül minden földet ténylegesen vagy jogilag megpróbáltak allodiumukhoz csatolni. A parasztságnak viszont nem volt módjában újabb úrbéres földterületet szerezni. A legelőelkülönítések, a jobbágytelkek újbóli felmérése, a szerződéses földek visszavétele, a tagosítások, mind a jobbágygazdaságok gyengüléséhez vezettek. Tolna vármegyében is majdnem minden község hosszú úrbéri perbe bonyolódott földesurával. Ezek a perek végigvonultak a tárgyalt korszakon, minden hivatalos fórumot megjártak, de megnyugtató döntés tulajdonképpen 1848-ig nem született. Az 1847-es alispáni jelentés szerint még csak „Kajdacs úrbéri rendezése ment tökéletesen véghez, csak ennek úrbéri tabellája lévén illetőleg a megye irományai közé letéve." Rét Szőlő Kert Erdő Legelő 63 528 hold 44 560 hold 10 455 hold 192 122 hold 132 010 hold
