Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

a hajdú (vagy csősz) nem peres fél, aki a másikkal egyenlő jogokat élvez, hanem az ügyben ítélő uradalmi tiszt beosztottja, aki a paraszttal szemben mindig igazat kap. Ugyancsak jellemző, hogy a megtiltott bilincstaksa vagy vaspénz változatlanul tovább él az uradalmi gyakorlatban, legfeljebb, ha panaszt tesznek miatta, más jogcímet találnak a kivetésére (rendszerint az okozott kár megtérítéseként „könyvelik el"). III/108 1785. március 25. AZ AGÁRDIAK 1784-ES PANASZAIBÓL (Tartalmi kivonat) 1. Többen panaszt tettek, hogy 3 napon át úrdolgában voltak, 3 napig árkot ástak (utat javítottak) és amikor a.hetedik napon árokásás helyett saját gazdaságukkal akartak törődni, 12-t verettek rájuk. Felelet: ez nem igaz. Nevezettek szept. közepéig elmaradtak 11 — 9 1/2 — illetve 7 napi robottal, mert hiába kapták meg a parancsot, távol maradtak (holott számítottak rájuk.) A 12 botot engedetlenségükért, úrbéri büntetésképpen kapták. Az inspektor az árokásást hazugságnak minősíti és kéri az uradalmi írnok, valamint a községi bíró és a panasztevő jobbágyok szembesítését. 2. Egy jobbágyot este „csömöge-hordásra" rendeltek ki, de ő nem találta az ökreit (Kajmádon fogták azokat be kóbor jószágként), ezért nem mehetett, másnap mégis egy forintot fizettettek vele. Felelet: lehet, hogy elbitangoltak az ökrei, de a lovai otthon voltak. ,,A hátralékosokat köll robotban hajtani" és mivel ő nem jött, ,,a piartzon köllött helette más kocsit fogadni," ennek minden fordulóért 3 garast fizetett az uradalom, ezt kellett az agárdi panaszosnak megtérítenie. 3. Az egész község panasza: a falu határában lévő erdőből az uraság „épületre való fát pénz nélkül egy unyit sem ád." Felelet: a község kap a Duna-erdőről ingyen puhafát, a jövőben pedig az agárdi cserfából még pénzért sem fognak kapni, mert azt az erdőt másképpen akarja hasznosítani az uradalom. 4. Simon Jakab községi esküdt szőlőkötözésben volt robotban és ott tapasztalta, hogy az uraság embere egy gyermeket (akinek kezében a száraz csádé elelszakadt) nagyon „potskolt" és anyját „mévelvén" (mindennek elmondván, csak tisztességes fehérnépnek nem), szidta. Az esküdt ezt hangosan kifogásolta, erre egy Muhar nevezetű hegymester Simon Jakabot „agyba-főbe" verte. Felelet: „sok aprólékos cseléd" elszaggatta, elhányta a pénzért vett kötözőanyagot. A gyereket is többször megintette a hegymester, sőt „vissza is kergette az barázdában" és felvetette vele az elszórt „hársat". Amikor mindez nem használt, kettőt-hármat ráhúzott a vesszővel. Simon Jakab — ahelyett, hogy rendes munkára intette volna a fiatalokat — „szarvat adott nékik", gorombán leszidta az „uraság cselédgyét", ezért ő is kapott hármat vagy négyet. Amikor panaszt tett, szembesítették a hegymesterrel és ennek alapján megállapította: „nem elégtételt, hanem 12 páltzát érdemlett volna." 5. Egyik jobbágyot arra kényszerítették, hogy rossz útban, 15 és fél akó borral túlterhelt szekérrel hajtson a szekszárdi várhoz (a régi megyeházához.) Elakadt az útban és csak mások segítségével érhette el az úticélját. Felelet: hamissan panaszkodik. Mondja meg: hány hordóban volt a bor? (Kétlovas kocsira nem fér fel egy hét, valamint egy 8,5 akós hordó!) A kisegítés pedig 20* 307