Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A REFORMKOR
nemcsak a paraszti harci taktikát mutatják be, hanem az ellentétes érdekű fél (a földesúr) is „kártyái felfedésére" kényszerül. Ezért ezek az okmányok harci jelentések is, megmutatják, hogy az egymással viaskodó osztályharcos felek miként ragadtak meg minden eszközt saját céljaik elérése, érdekeik biztosítása érdekében. A vizsgálatok során feltárt panaszokra a parasztság intézményesen II. József korában sem kaphatott orvoslást: a megyei törvényszék jóformán mindig az uradalmak javára döntött. JEGYZET: Ügy tűnik, hogy az inspektor itt megfeledkezett arról, amit két mondattal korábban leírt: a kétórás etetési idő a jobbágyoknak „mindétig megengetetik". Ugyanis, ha ezt csakugyan megkapja a jobbágy és figyelembe vesszük az oda-vissza út időtartamát valamint a rakodással elmúló időt, az uradalomnak nem lehet ellene kifogása, hogy a szekeresek csak délután 2-re érnek vissza. Ez az elszólás azonban arról is tanúskodhat, hogy a panaszokra adott válaszban kifejtett elvi álláspontok a mindennapi gyakorlatban nem nagyon érvényesültek. m/107 1782. AZ ÖCSÉNYIEK 1782-ES PANASZA (Tartalmi kivonat) 1. A községet körülvevő vizek miatt a csónak alapvető közlekedési eszköz náluk, és — noha az úrbérrendezés előtt csónaképítésre kaptak ingyen fát — az inspektor úr eltiltotta őket az ehhez szükséges fa kitermelésétől. Felelet: mutassák meg a regulációnak azt a pontját, amely előírja, hogy az uradalom köteles számukra ingyen fát adni! 1 Ennek ellenére: van-e olyan őcsényi, aki valaha is pénzért vett volna csónakhoz szükséges fát? Tudja azt az inspektor, hogy kinek és mikor kell csónaképítésre fát biztosítani, de „csónakot — mellynek fáját ingyen ekkoráig adta az Uraság — sem elajándékozni, sem azzal kereskedni s pénzen hír nélkül eladni" nem szabad. Ha kereskedni akarnak — vegyék meg a csónaképítéshez a fát. 2. Bár szőlleik után dézsmát adnak az uradalomnak, az inspektor nem hajlandó fát adni nekik a tanya-építéshez, holott eddig ez általános gyakorlat volt. Emiatt „mustyaink megromlanak, annyira, hogy désmáláskor nagy károkkal kénszerétettünk másutt a désma-bort felkérni", sőt az is gyakran megtörténik, hogy a tolvajok ellopják vagy „megtsatskálják" a bort. Felelet : ha présházat akarnak építeni, vegyenek pénzért szerszámfát, az uraság nem köteles ingyen-fát adni nekik. De a jegyző és a többi őcsényi vallja meg őszintén: akinek már van tanyája, az pénzért vette a fát? vagy ingyen kapta? Kitül és mikor? avagy úgy lopta engedelem nélkül? A dézsmabor-kérdés viszont az uradalomban általános gyakorlat: ha több gazdának nagy hordókban van a bora, rendszerint megállapodnak, hogy csak egy (olyan) hordót kezdenek meg, amelyből valamennyiük dézsmabora kitellik és utána elszámolnak egymással. „Mikor így könnyebbéttetik a jobbágyon és mégis hamisan panaszolkodik, büntetést érdemel." 3. Az urbárium szerint a belső-telek terményei után nem szedhető dézsma, az inspektor viszont mindent megdézs7náltat, még a kaszálón termesztett kendert is. Felelet: előterjesztést fog tenni a Kamarához, hogy földmérnökkel méressék fel mind a külső, mind pedig a belső telkek nagyságát. 2 4. Dézsmáláskor az uradalom a jobb káposztafejeket „kiválogattya, a rosszat a szegény embernek hagyja." Felelet: állítsák elébe a dézsmálókkal együtt járó jobbágyokat, ezek tanúsítani fogják, hogy nem így van. „A lazás káposzta dézsmára soha meg nem ol20 Évszázadokon át 305
