Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

nak köztünk ollyak, a'kik egynéhány esztendőkbeli adójúkkal tartoznak, kit n«ha gyakran keményen és kárvallásokkal is behajtatnak, de az szegénység, fogyatkozás és elviselhetetlen iga elégtelenekké tészen a megfizetésre. Úgy annyira, hogy sok maga és gyermekei csaknem éhei hallásra jutnak. E keserves és érdemessen megkönyvhető panaszinkat gyakortább a Tekintetes Nemes Vármegyének jelentettük siralmassan, de puszta reménységgel távoznunk kellett. Azért haszontalan reménséggel szörgetvén Tekintetes Nemes Vármegyének ajtaját, jobb bizodalommal Felséges. .. Édes Anyánk lábaihoz könnyezve borulunk: méltóztasson kegyeimessen mindeneket tehető hatalmával minket is, megnyomorodott fiait ez szorongatásoknak keménységitül és Földes Urainknak kiadott (noha súlyos) szerződések ellen romlásunkat néző hatalmaskodásuktul megmenteni és oltalmazni. Melly megbecsülhetetlen és soha meg nem hálálható királyi és anyai irgalmasságáért szűnhetetlen könyörgésünkkel, győzhetetlen hatalmának mindvégig megmaradásáért Országunk s Népünk javára e földön, élete után pedig mennyben új megkoronáztatásáért még élünk Istent kérni nem szűnünk. . . FORRÁS: TmL. közgyűlési iratok 6:29. MEGJEGYZÉS: A XVIII. sz. derekán kezd elterjedni a paraszti kérelmek stílusában is a barokkos jelzőhalmozás és az az alázatos hang, amely 1945-ig kötelezően jellemezte a különféle célok elérése érdekében megírt kérvényeket. A jelzőhalmozás minden esetben megtörténik a kérvényben, amikor az uralkodó neve szóba kerül és így néha a többoldalas instantia-levelek többségét a „dekoráció" adja, amely mögött nem egyszer a lényeg elsikkad. Ennek példája egy korabeli (1766-os) gerjeni könyörgőlevélből: „Tellyes győzedelemmel or szagló és dicsőséggel uralkodó Apostoli, Felséges, kegyelmes Koronás Király-Asszony ! Nékünk hatalommal és mások felett igazsággal fénylő és tündöklő Szoptató, Édes Dajkánk! Kegyelmes örökös Király-Asszonyunk ! Felséges, Kegyelmes Királyi széked előtt; felséges, kegyelmes királyi színed előtt való arczra borulással, magunk az földig való megalázódásával és Felséges, Kegyelmes Királyi, Győzedelmes kezeidnek csókolásával. . . " stb. végül pár mondattal később következik a sovány lényeg. II. József rendeletben igyekezett ezt a stílust kiirtani (eredménytelenül). III/101 1766. A PAKSIAK PANASZJEGYZÉKE A KIRÁLYNŐHÖZ Noha sok hellységekbül öszveparancsolt fegyveres, lovas és gyalog executorok keménysége által

1 (kiket a T. N. Vármegye reánk rendelt) kénteleníttettünk 1725

dik esztendőben ki adott súlyos contractusunkat fölvállalni, mindazonáltal áztat mi ámbár nagy kárunkra és nyilvánvaló fogyatkozásunkra békességessen mégis meg tartottuk minden zúgolódás nélkül és annak előírása szerént az urbáriumunkat is végben vittük. De a T. Földesuraink meg nem elégedvén azon számú robotokkal és szolgáltatásokkal, melyek a contractusban föltaláltatnak, hanem a 12 napi robot helyett hetven-nyolczvan napokon is haitogatták, a' mint alól írott punctumokból híven ki fog tetszeni. Melly miatt elannyira megszegénkedtünk, hogy nemcsak Fölségednek járó adót meg nem szerezhettyük, de a' kenyérben sem ehetünk eleget, mivel az Uraságok elegendő földet nem adhatnak, soknak csak egy marok vetés alá való földgye nincsen, s ellenben az Uraságok akkor mikor kenyerét kereshetné s adóját a' szegény ember, az magok dolgokra erőszakkal hajtyák. S ha valami kevés kenyeret más határon kereshet is véres verejtékével, azt az Urasság munkáján elkölteni kénszeríttetik és így lehetetlenség, hogy élhessen. 19* 291