Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

valamint a földesúri haszonvételek egészét (vagy egy részét) az uradalomhoz tartozó mezővárosok és községek egy összegben — bérleti szerződés alapján — megváltották. Pincehely itt közölt szerződésén kívül Tamásinak (1757, 1761, 1764), Párinak (1759), Bedeg községnek (1761, 1764), Szokolynak (1761, 1764), Gyulajnak (1764), Érténynek (1764) és Kurdnak (1765) volt még ilyen árenda-szerződése. E szerződések általában rövid időre szólnak: a maximális időtartam 3 év, de Kurd egy évre. Tamási pedig (1761-ben) két évre kötötte meg a contractust. 2. Hercegi címet viselő magyar mágnások a Német-Római Szent Birodalom (Sacrum Romanum Imperium) hercegei voltak, a szentséges jelző itt a birodalomia vonatkozik. 3. A jövevénynek meghatározott vagyoni feltételek megléte mellett ls cenzust kellett fizetnie a (mező)város földesura részére ahhoz, hogy „polgárjogot nyerjen", azaz: résztvehessen teljes joggal a város közügyeinek intézésében. E cenzus nagysága eltérő, általában 1—10 forint között volt. 4. Az országban számos pénz volt forgalomban és a bérösszeget ezek bármelyikében le lehetett fizetni. 5. Tamási mezőváros 200o (1756) — 2300 (1761) — 2400 (1764) forintot fizetett a szerződés 1. pontjában megjelölt szolgáltatások, illetve haszonvételek megváltásáért, sőt — 1764 előtt az árendaösszegben a robotmegváltás is benne volt. Ugyanez a növekedési arány Szokolynál: 2200—2300; Bedegnél 730—750 forint. A megváltási összeg a többi településnél: Pári (robottal együtt) 400 Ft; Gyulaj 2100 ; Érténv 1450 : Kurd 9fifl Ft. A pénz lefizetésén kívül a nagy erdőterülettel rendelkező községeknek (Bedeg. Értény) még 40—40 öl fát is kellett vinniök Ozorára, az uradalmi központba. 6. Eszerint tehát az uradalom figyelembevette, hogy a jobbágyok igásjószágait különböző feladatok (templomépítés, az átvonuló katonaság elszállítása stb.) elvégzése jelentős mértékben igénybeveszi. 7. Az 1760 előtt megkötött szerződésekben a Dunára történő gabonaszállítás (mint ellenszolgáltatás) nem szerepel. Ez azt jelenti, hogy az uradalom a hétéves háborúval együttjáró piaci konjunktúra hatására csak a 60-as évek elején kezdte meg árugabonájának a Dunán történő fuvarozását. 8. Kismarton (ma Eisenstadt néven az ausztriai Burgenland szövetségi állam fővárosa) : az Eszterházy dominium központja, amely Bécshez sokkal közelebb fekszik mint Győrhöz. A többi szerződés e terhes kötelezettséget vagv általánosságban határozza meg (.,az eddigi szokás szerént" vagy „az állatállománynak megfelelő arányban"), vagy pedig konkréten. így Tamási 3. Gyulaj 4, Szokoly 5. Bedeg és Kurd 2—2, Értény pedig 3 szekeret tartozott évente Kismartonba (vagv annak megfelelő távolságra) hosszúfuvar-kötelezettsége alapján útba indítani. 9. Azaz: köteles kijavítani azokat, fenntartásukról és karbantartásukról neki kell gondoskodnia. 10. Az énítési-fenntartási kötelezettség a helyi viszonyokhoz, illetve az uradalom érdekeihez igazodott: Ertényben az uraság sertésólait kellett rendben tartani; a Gyulaj-jal kötött szerződés szerint a falu köteles volt a görögnek (ti. a kereskedőnek) szilárd anyagból házat építeni, amely a szerződés lejárta után az uradalom tulajdonába kerül stb. 1t. Gyulainak és Szokolynak ugyancsak 100—ion kaszást kellett kiállítania. 12. Rendkívül jellemző: egyedül a gazdatisztnek járó penna-pénz (toll-bér) szerepel valamennyi contraotnsban! Egyébként, már XVI. sz.-i. törvények tiltották, hogy a tizedszedők ..intellektuális közreműködésükért" a jobbágytól toll-pénzt. penna-bért követeljenek. A tilalom ellenére forrásaink tanúsága szerint, ez a gyakorlat virult még a XVIII. sz. hatvanas éveiben is. A gazdatisztek, uradalmi alkalmazottak részére a parasztnak mindannyiszor penna-pénzt kellett fizetnie, valahányszor az ..tollat ragadott", azaz a nagy (gabona)-tized, a szőlődézsma. a káposztatized stb. kivételekor. A pennapénz nagyságát csak az uradalmi tisztek szemérmessége, továbbá a parasztság ereje korlátozta és kivételének módja is szinte községenként különbözött. 13. Az utolsó pontba foglalt záradék egyébként a feudális jog szokásos jogfenntartó) záradéka: a szerződésben meg nem említett földesúri és hatalmi jogosítványok, amelyeket a jogrend általában vagy privilégiumlevél speciálisan (csak az adott földesuraságnak) biztosít, változatlanul hatályosak, a szerződés tehát nem fogja át a földesúri-jobbágyi viszony egész területét. 14. Egyes szerződésekben (Tamási, Gyulail van még olyan pont is. amelyben az uradalom deklarálja, hogy az erdeiben történő makkoltatás jogát magának tartja fenn. de — ha bőséges a makktermés, sőt felesleg is mutatkozik: az említett községek részére az uradalom elővételi jogot biztosít. Ez azt jelenti, hogv — vevő jelentkezése ecetén — az uradalom köteles a községnek átengedni (a vevő által ígért vételár megfizetése ellenében!) a makkoltatás bérletét. 15. A szerződés meghosszabítása (hogy az a régi vagy jobb-rosszabb új feltételek alapián történt-e meg) visszatükrözi a korszak gazdasági viszonyainak és az uradalom érdekének változásait. A 60-as évek első felében a feltételek — a parasztság számára — egyre súlyosbodtak, az évtized második felében viszont vagy változatlanok, vagy a iobbágv számára kedvezőbbek, enyhébbek. Értény község például a meghosszabbításkor (1767-ben) jogot szerzett arra, hogy lakói a falu melletti kis-erdőt „annak legkisebb kára nélkül élhessék." III/96 1766. AZ 1766. MÁJUS 25-ÉN ÉS 29-ÉN TŐRTÉNT KÖLESDI RENDZAVARÁSOK TÉNYÁLLÁSA Anyira meg veszett némelly éretlen elméjű kölesdi lakosoknak az eszek, hogy midőn Szentháromság vasárnapján az öregbíró isteni szolgálat után magához parantsolt volna minden helyes gazdát, tehát ezek a községet fellázasztván oda gyülekeztek ugyan a bíró házához, de nem azért, hogy az közönséges dolgo-