Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)
A REFORMKOR
azon helységben nem tetszenék és máshová akarna menni, szabad legyen az házat el adnyi. Másodszor. Szabadságot adván az eránt is, hogy mind ott lakozó s mind más vidikieknek szabad légyen ottan szólott épéttenyi és plántálnyi (telepíteni). És aki az maga szőlőjét el akarná adnyi akar kinek is, szabad el adnyi. Ha pedigh más helyre menne is laknyi, szabad légyen az maga szőlőjét munkálódnyi és hasznát vennyi, megh adván földesúrnak az nonát belőle. Megh hagyattatik és parancsoltatik az is praesentibus, hogy valakinek az marhája az szőlőben találtatik, annak frangja 12 forint. Harmadszor. Mindezeket az előbbenyi contractusommal szabad legyen nekik az Nemes Vármegyével is confirmáltatnyi. Melynek nagyobb erősségére attam ezen levelemet kezem Írásával és pötsétemmel meg er ősét vén. Költt Győrött, 1723. február 8-án. Meszlényi János s. k. PH. FORRÁS: TmL. közgyűlési jegyzőkönyvek 1721—1725. 364—368. old. JEGYZETEK: 1. A szerződés elnevezés megtévesztő: az okmány stílusa olyan, mintha egy uralkodó alattvalóinak „könyörgésekhet meg hallgatván" különös kegyként engedélyezne jobbágyainak egyet, s mást. A másik szerződő félnek csak a kötelességeiről tesz említést az „írás" arról azonban hallgat, hogy mindezek ellenértékeképpen mennyi szántóföldet rétet legelőt kapnak, milyen feltételek mellett használhatják az erdőket (tűzi- és épületfa kitermelésére, makkoltatásra stb.), a halászó vizeket, pontosan mire terjed ki a megvendégelési kötelezettség A parasztok járatlanok voltak a jogi fogalmak útvesztőiben és az olyan szerződési kötelezettségek, mint földesúr oknak is szófogadók lenni el ne mulassák" — később lehetőséget adtak arra, hogy egyre újabb követelményekkel léphessenek fel a földbirtokosok, úgy hogy formailag még a ,, contractus" előírásait se kelljen megsérteniök. 2. Ez a kötelezettség nem adó hanem a pénzben (esetleg munkában) teljesítendő feudális járadék egy összegben történő megváltása. Ezt a források gyakran taksának nevezik. 3. Ebben az időszakban — a Duna szabályozatlansága miatt — megszokott jelenség volt Tolna megyében a gazdag vizazsákmány, ezért a földvári járás több községében és mezővárosában az urbáriumok és contractusok mindig tartalmaztak vízabeadási kötelezettséget. A teljesítés helyeként meghatározott Örs (vagy Alsóvagy Felsőörs az egykori Zala megyében — ma Veszprém m.), illetve Győr, arra enged következtetni, hogy a falunak hosszúfuvar-kötclezettségei is voltak. Nem valószínű az sem, hogy a távollévő földesúr ne követelte volna meg a 6. pontban előírt búzamennyiség elszállítását, amikor a 8. pontban rögzített kötelezettségnél kihangsúlyozta a helybeni teljesítést. 4. Valószínűleg azt jelenti ez a — nem világosan meghatározott — záradék, hogy a szerződésben rögzített kötelességek addig hatályosak, amíg az országgyűlés nem dönt másképp. Ez a záradék egyébként a statútumokban szokott előfordulni. HI/49 1724. május 28. A MÉRTÉKEGYSÉGEK EGYSÉGESÍTÉSE Generális kongregáció; Szekszárd Elrendeltetett, hogy minden egyes község vegyen át az adószedő úrtól — méltányos ár megfizetése ellenében — mindenféle mértékegységet, azaz akókat, mérőket, fontokat, köblöket és rőföket. A jövőben e hitelesített mértékegységeket kell használni és akik e rendelkezés ellen véteni fognak — tizenkét forint bírságot fizetnek, amelynek fele részben a földesurat, másik fele pedig a tekintetes vármegyét illesse meg. FORRÁS: TmL. közgyűlési jegyzőkönyvek 1721—1725, 301. old.
