Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

HI/34 1722. február 25. MENTESSÉG ENGEDÉLYEZÉSE BATASZÉK ÉS PILIS LAKÓINAK Generális kongregáció : Szekszárd Méltóságos és Főtisztelendő Jáni úr — mint bátaszéki apát — kitüntető megkeresésére Bátaszék rác polgárainak, akik Leperd pusztára kívánnak áttelepülni, továbbá a pilisieknek — akik Decsről költöztek át Pilis pusztára •— mind a hadiadó fizetése, mind pedig a beszállásolási és forspont-nyújtási kötelezettség teljesítése alól egy év mentesség engedélyeztetik. Ez a mentesség az 1723-as évre értetődik. FORRÁS: TmL. közgyűlési jegyzőkönyvek 1721—1725, 145—146. old. Hl/35 1722. február 26. A SZOLGÁK HELYZETÉNEK, A PARASZTOK FEGYVERVISELÉSÉNEK SZABÁLYOZÁSA ÉS A HARANGOZASI KÖTELEZETTSÉG BEVEZETÉSE Generális kongregáció : Szekszárd Elhatároztatott, hogy bármilyen rendű szolga — bére elvesztésének terhe alatt — évének letelte előtt egy hónappal tartozik gazdáját szolgálata további folytatásáról avagy megmaradásáról értesíteni. Másodszor: elbocsátólevél nélkül tilos bárkit is szolgálatba fogadni. Harmadszor: megfelelő tanúsítvány és igazolás nélkül ne merészeljen senki sem — 12 forint bírság terhe alatt — csikóstól vagy gulyástól lovat, szarvasmarhát, illetve egyéb jószágot vásárolni. Elhatároztatott továbbá, hogy a parasztok ne járjanak fegyveresen és ne vadásszanak földesuraik tudomása és engedélye nélkül. Amennyiben fegyveresen vagy vadászat közben találtatnak — el kell venni tőlük fegyvereiket. Ugyancsak elhatároztatott, hogy mindenütt — 12 forint bírság terhe alatt — mind hajnalban és délben, mind pedig estve meg kell imához húzni a harangokat. Ezt körrendelet útján kell közhírré tenni. FORRÁS: TmL. közgyűlési jegyzőkönyvek 1721—1725, 159—160. old. MEGJEGYZÉS: Ebben a periódusban a jőszág-vagyon volt nemcsak az ingóértékek legjelentősebb formája, hanem jóformán mindennek az alapja is. A paraszt aszerint kapott egész telket, fél-, negyed- vagy nyolcadtelket, hogy mennyi jószága volt. Ezért a lókötés nemcsak azt jelentette, hogy a jobbágyot „megszabadították" valamely ingóságától, hanem a bűncselekmény az ingatlanvagyonnal való rendelkezést is veszélyeztette. A lopott jószág értékesítésének megnehezítését szerette volna a megye nemessége az ilyen statutum-jellegű rendelkezésekkel elérni. A megye nemessége évtizedeken át csak a pillanatnyi helyzet által megkövetelt intézkedéseket tartotta szem előtt, nem tekintette át az egész statútum-anyagot akkor, amikor egy-egy kérdésben általános érvényű jogi parancsokat fogalmazott meg. Ennek megfelelően: ha egy paraszt megsértette a földesúri vadászati monopóliumot — eltiltották a jobbágyokat a fegyverviseléstől, ha viszont rablóbandák garázdálkodtak a megye valamelyik vidékén — lásd 38. sz. forrásunkat — akkor (megfeledkezve néhány héttel előbb elfogadott döntésükről), éppen fegyverfogásra kötelezték őket. A paraszt azonban nem rohanhatott haza a határból fegyverért, valószínűleg a rablók sem tartották magukat a megye döntéseihez (nem akkor támadtak, amikor a jobbágyok otthonukban tartózkodtak és fegyvert ragadhattak), így alakult ki aztán egy olyan jogi helyzet (mindaddig míg a megye nem tekintette a statútum-anyagot szerves, összefüggő egységnek), hogy a paraszt akármilyen magatartást tanúsított — valamilyen rendelkezést mindig megsértett.