Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A REFORMKOR

ténylegesen visszaszolgáltatni, hogy az attól megszabadított szerencsétlen jobbágy nagyobb kárt ne szenvedjen, hanem a visszaváltott állatait a jövő évi hadiadó érdekében gyümölcsöztetni tudja. Máskülönben eszközeinek hiányában létük alapján kell elvennünk és a szegény jobbágyot akarata ellenére való dologra kényszerítenünk, miként tehát mindig tapasztaltuk fenséged hathatós kegyelmét, úgy bízunk abban, hogy ez esetben sem hagy el bennünket megmaradva ameddig csak élünk, fenséged legalázatosabb szolgái Tolna vármegye egyeteme Kelt a mi megyei közgyűlésünkből, Simontornyán, 1697. év június havának 12. napján. FORRÁS : OL, N—77. FF. Fasc. H. NB, No. 15. III/8 1698. A SIMONTORNYAI SZABÓ CÉH SZABÁLYRENDELETÉNEK ELSŐ ARTIKULUSA Mi Csabai Szabó István céhmester, Dobrai Szabó György atyamester, Körmöndi Szabó István, Lovászi Szabó György és több ezen veszprémi szabó céhbeli mesteremberek, az kik vagyunk adjuk értésére mindeneknek az kiknek illik; mivel hogy az mi kegyelmes urunk ő felsége végházába Simontornyán lakozó becsületes Szabó-mester emberek, tudniillik: Fejér Szabó Mihály, Vici Szabó János, Fodor Szabó István, Táczi Szabó András, Pápai Szabó György, Tatai Szabó János, Firka Szabó György, Pap Péter, Kecskeméti Barcza Szabó Mihály stb. jövének mi élénkbe, kérvén és könyörögvén azon, hogy az mi becsületes céhünknek continentiája szerint való articulusokat ő nekiek ki adnánk, fizetésekért, mely ő becsületes kéréseket és kívánságokat megtekintvén méltónak és igazságosnak ítéltük lenni és mi is ki adtuk nekiek melyet céhünknek élő pecsétjével meg is erősítettünk, mely eképen következik rend szerint. I. Articulus Az megmondott mesterek, minden esztendőnként az Szent György Mártír ünnepe táján az régieknek jó rendtartások szerint két céhmestert maguk közül az kiket arra a tisztre méltónak és jó lelki ismeretűnek ismernek lenni, egyiket tudniillik a király földjéről, az másikat pedig a káptalan földjéről válaszának. Mindegyik azok közül tisztességgel és illendő ajándékkal az ő bírájának avagy dékánjának tartozik lenni, az holott ugyan azon céhmesterek az ő igazságoknak továbbá való megmaradásáért az szokás szerint megesküdni tartoznak. Midőn pedig az kegyetlen és senkinek nem kedvező halál uralkodván az mesterek az megjelentett káptalannál elfogynának és illendő mester ugyanott az céhmesterségre nem találtatnék, tehát mindjárást az megnevezett két céhmestereket az király földjéről szabad légyen választanok és az mesternek felesége nem lévén céhmestere nem lehet. FORRÁS: Tm. L. IX—16. MEGJEGYZÉS: A céh szabályrendelete tagjainak minden tevékenységét megszabta. A királyi magyar területekről a török területre jöttek be a mesterek, s így telepítették az ipart be.