Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A KÖZÉPKOR - Tolna megye a honfoglalástól a mohácsi csatáig

Az egyházmegye területén nemcsak világi egyházak, hanem szerzetes rendházak is voltak. Tolna megye területén bencés: Báta, Földvár, Iván, Madocsa, Szekszárd; ciszterci: Ábrahám, Bátaszék; ferences: Ozora stb. rendházak találhatók. A rendházakkal, azon túl, hogy saját szerzetük központjának irányítása alatt állottak, rendelkezhetett a megyéspüspök, az ország egyházi feje, az esztergomi érsek és a pápa is. Hogy melyik rendház, milyen világi-egyházi irányítás alatt volt, az a kiváltságaitól függött. A királyi alapítású monostorok mindig az esztergomi érsek lelki joghatósága alá tartoztak, kivéve, ha időközben elajándékozta őket valamelyik királyunk, ekkor ugyanis magánkézbe és egyúttal a megyéspüspök joghatósága alá kerültek. Ámbár a kezdeti időkben mind a bencéseknek, mind a cisztercieknek volt részint térítő, részint lelkigondozói feladatuk, később ilyet a világi papságon kívül csakis a ferencesek végeztek a hívek között. Azon kívül, hogy egyes egyházi intézmények egyházi teendőiket végezték (imádság a hívek, a kegyúr stb. lelkiüdvéért), világi elfoglaltságot is kaptak. Sajátos hivatala támadt a XII. és XIII. század fordulóján a világi papokból álló közösségeknek, a káptalanoknak és a szerzetesközösségeknek, a konventeknek. „Hiteleshellyé" lettek. Ez a különleges magyarországi megbízatás a nyugati országok közjegyzőit helyettesítette. A királyi udvar irodája nem győzte az ország írásbeliségének egészét intézni, az ország lakói sem utazhattak a királyi udvarba minden egyes hivatalos írást igénylő üggyel. Ám nem ez volt a döntő a hiteleshelyi szervezet létrejöttében! Egy királyi birtokadomány számtalan teendővel járt. Fel kellett mérni az illető földet, tájékozódni kellett, nem tart-e igényt más is rá. Ha pedig megkapta valaki, azt birtokba is kellett vennie. Minderről csak írásban lehetett intézkedni, hiszen az eseménynek csak így maradhatott hiteles tanúbizonysága. Igaz ugyan, a király kijelölt embereket az udvarból, vagy a megyéből, hogy iktassák be a tulajdonost birtokába, de arról írást a királyi ember nem tudott adni, lévén írni-olvasni általában nem tudó világi ember. A beiktatásról egy, a birtokhoz közeli hiteleshely, konvent, vagy káptalan tett jelentést a királynak, miután egyik társuk a királyi emberrel együtt jelen volt az eseményen. Ezenkívül a hiteleshelyek végezték az ország főbb bíráinak (király, nádor, országbíró, vajda, bánok stb.) megkeresésére a perbe idézést, a vizsgálat lefolyásának írásbafoglalását is. Mi az oka, hogy ez a munka az egyházi intézmények kötelessége lett Magyarországon? Eleinte tanulni csak egyházi kötelékekben lehetett, csak lassan váltak ki az egyházi tudományok köréből a világi tudományok. Hiába folytatott valaki Párizsban vagy Bécsben, akár másutt egyetemi tanulmányokat (ahol különben is egyháziak tanítottak), mindennapi kenyeret jelentő állást Magyarországon csak egyházi javadalomból kapott. A királyi iroda vezetője, a kancellár, később az alkancellár és a beosztottaik eleinte azért lettek az egyházi férfiak sorából, mert csak ők tudtak írni-olvasni, később pedig azért állt egyházi emberekből az iroda személyzete, mert eltartásukról valamelyik egyházi javadalom gondoskodott. E számunkra, mai emberek számára furcsa dolognak az a magyarázata, hogy az egyházi intézmények sok világi birtokot kaptak adományul. Az adománnyal az adományozók feljogosítva érezték magukat, hogy a birtok használóit is ők jelölhetik ki.