Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve I. (Szekszárd, 1978)

A TÖRÖKKOR - AZ ÜJ HONFOGLALÁS ÉVSZÁZADA

II/5. 1542. március 25. WERBÖCZI IMRÉNEK KÁSZON HADÁVAL KOZÄRI MEZŐN VIADALJA Ti szegény magyarok nagy öröm tinéktök Az terek kezébe mikor foglya estök Ott magyar vitézők lesznek segítségtök Kik miatt szabadság hamar leszen nektök Jó Magyarországban sokszor volt nagy inség Az terekék miatt pusztság nagy éhség Soha benne nem lön oly igaz békesség Benne vialkodik mert az nagy irigység Nagy sok csuda vagyon urak ti rajtatok Enne sok ínségben meg nem tanulhatok Mire közöttetök ti egy mastragtatok Vitézlő urakat veszni akarjátok Oly igen jó volna nektök oly tanácstok Kik az vitézségre semmire jók vagytok Ti nagy kincsötökben sokat ki adnátok Végbeli hősöket azzal táplálnátok Dulást jószágtokban ennyit sem látnátok Azt honotokban nyugalmast laknátok De mind ezzel semmit ti ne gondoljatok Idegön országban széjjel bujdossatok Jámbor vitézök kik végekben lakosztok Az rágalmassággal ti ne gondoljatok Jó szolgálatokban csak megmaradjatok Mert sok jámboroknak dicséretben vagytok Istentől e végre megkoronáztattok Hogy az szegénységért ily igen fáradtok Verőket hulladtok és sokan meghaltok Számtalan sok rabot ti szabaditatok Sőt igen bánkódik Kászon bég magában Szabad uta nincsen neki az Tolnában Sőt gyakorta vagyon nagy kár vallásában Hozzátartozókban és jó szolgáiban ö magában Kászon azon bosszankodik Hogy Werbőczi Imre vele tusakodik Oly gyakor csatákkal vele élénködik őtet elvesztene azon igyeközik Bajviadalt kére minap ez urfitul Bizony el sem mulék jámbor szolgáitul Sárközi Gabriel Budaházi Janóstul Az többivel öszve az Muti Istvántól Ezön lön öröme vitéz Werbőczinek Hogy ily bajviadalban jól cselekedének Döbröközben vigan ők el bemenének Az jámbor vitézök hírt nevet vennének Sok vérök hullatván terekek jutának