Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A szekszárdi apátság alapítása és szerepe

szerzetes kerül felsorolásra. Ebből megállapíthatjuk, hogy a szekszárdi apátság szerzetespapi létszáma átlagosan 7-12 fő lehetett. A tisztségviselők közül az őrszerzetes az apátsági sekrestye, s kincstár őre, a neve is erre utal, azonkívül neki kell gondot viselnie a levéltárra és a testület pecsétjére is. Feladatai közé tartozott az apátság gazdasági ügyeinek intézése és jogi képviselete, valamint ő a hiteleshelyi működés irányítója. Az oklevél-kibocsátás törvényességéért az őrszerzetes felel, s annak ellenére, hogy az apátság tiszti névsorát a perjel vezeti, feladatainál fogva az őrszerzetes tekintélyesebb szerepet látott el. A szekszárdi apátság oklevelei szerint a megpecsételésüknél jelen lévő tisztviselők adataiból kikövetkeztethetően a perjeli és az őrszerzetesi tisztség, a két feladatkör, gyakran került egy személy birtokába. 1331-ben Pál olvasószerzetes, és a következő évben, 1332-ben pedig Killián olvasószerzetes oklevélben való szereplése a szekszárdi apátsági iskola működését tanúsítja. A szekszárdi konvent iskolájának oktatása elsősorban a deákműveltséget (litteratusságot) célozta. Ez a latin nyelv ismeretében és fogalmazásában, és az egyházi zenében való képzést jelentette. A konventi iskola növendékeit gyakorlásként bevonták az egyházi kórus munkájába vagy a hiteleshelyi iroda tevékenységébe is. Az oklevelekben feltűnő „claricus chori", karpap megjelölés mellett a deák, a litteratus cím is megjelenik. Tehát az a tanítvány, aki a szekszárdi konvent iskoláját elvégezte, vagy jogi és oklevélfogalmazási jártassága révén világi pályán, pl. jegyzőként (nótárius), vagy nagyobb egyházi rendek felvételével egyházi pályán helyezkedhetett el.

59 A szekszárdi konvent hiteleshelyi tevékenységének kezdetei az adatnélküliség messzeségében tűnnek el. Az első teljesen fentmaradt oklevelét 1279-ből ismerjük. Az oklevél szövegének tanúsága szerint a hiteleshelyi és oklevélkiadói tevékenység teljes és végleges formájának kialakulását az 1267 utáni évekre tehetjük. Kiadott oklevelei tárgyuk szerint: magánjogi ügyekben tett bevallásokat (fassiones) és királyi vagy bírósági meghatalmazásból elvégzett közhatósági működés eredményeként létrejött jelentések (relationes). Összesen mintegy 220 darab szekszárdi konvent által kiadott oklevelet ismerünk, azonban ezek szinte kizárólagosan más helységek ügyeit őrizték meg. A konvent területi hatásköre Tolna megyén kívül Fejér, Somogy, Baranya, Bács és Bodrog megyékre is kiterjedt. Az általa használt legrégebbi pecsét lenyomatát 1344. évből ismerjük. Hiteleshelyi pecsétje az 1344. évből, az 1467. évből és az 1509. évből maradt fenn. E mandula alakú pecsétek rajzában gótikus stilizált kilenctornyú egyház előtt a trónon ülő Szent Üdvözítő látható, amint jobb kezét áldásra emeli, bal kezében világalmát tart. A stilizált főalak lába alatt szárnyas angyalfej látható. A pecsétnyomót körirat övezi: „Sigillum Convenus Zaxardiensi Sancti Salvatoris 1467.", azaz „A Szent Üdvözítő szekszárdi konventjének pecsétje 1467." A Magyar Országos Levéltárban őrzik a szekszárdi konvent egy 1517. évi okleveléről származó másik pecsétlenyomatát: „Sigil(lum) Conventus Zaxardi(ensi) S.(ancti) Salvatoris 1509.", azaz „A Szent Üdvözítő szekszárdi konventjének pecsétje 1509."

60 Az apátság uradalmi szervezetének tagjait az 1267. évi oklevélből ismerjük meg legelőször, akkor Zách ispán, valamint Bál vincellér neve tűnik fel. Az előbbi személy az egész uradalom vezetője lehetett világi alkalmazottként, s a másik pedig a szekszárdi udvari alkalmazottak egyike volt. Az 1331. húsvét nyolcadán Szekszárdon tartott tanácskozás résztvevői között szerepel Gottfried dékán, aki évente választott tisztséget látott el, és feladata az apátság készpénzjövedelmének (pénztárának) kezelése lehetett. Az ugyanitt felsorolt Mihály házgondozó pedig a szekszárdi monostor belső ügyvivő tisztségének értelmezhető. Ebben az 1331. évi oklevélben szerepel az apátság udvarbírájának neve, György is, aki közvetlenül az ispán alá beosztva az apátság külső jövedelmeit (vám, erdő, major, malom, dézsma, mészárszék és kocsma) kezelte tisztjei által az egyes falvakban. Benedek apát 1331-1346 között az anyagi ügyek rendezésével szerzett érdemeket és talán ekkor került az apátság jobb gazdasági viszonyok közé. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a következő, mintegy 60 év az apátság fénykora lehetett. Erre a gazdasági felvirágzásra mutat rá az a tizedjegyzék is, amely 1333-ból maradt fenn. XXII. Bonifác pápa 1331-ben rendelte el, hogy a bencés Beren-