Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A szekszárdi apátság alapítása és szerepe

meg kegyelettel miséikben és körmeneteikben, hanem a környékük népének lelki gondo­zói, kórházai, iskolái, ingyenes vendégfogadói, szociális otthonai és egy-egy mintagazdaság központjai is voltak, terjesztették különösképp a szőlő- és gyümölcskultúrákat. I. Béla király a németek elleni harcban a Sopron megyei Kanizsa-pataknál lévő főhadi­szállásán, 1063. szeptember 11-én meghalt, s a holttestét Szekszárdra hozták. Azonban az ál­tala alapított bencés monostor templomában nem tudták eltemetni, mivel az még nem ké­szülhetett el, hanem a korábbi plébániatemplom kriptájában helyezték örök nyugalomra. Erre utal a bencés apátság épületének régészeti feltárása során talált falazott sír egyike, amelyik feltehetőleg az oda később áthelyezett királyé lehetett. 47 Az újonnan alapított szekszárdi bencés apátság az 1070-es években az országos politika egyik színterévé vált. I. Béla király halála után 1063 szeptemberében három fia Lengyelor­szágba menekült, mivel Salamon királyt a németek visszahozták és Székesfehérvárott újból megkoronázták. Ezután alig egy hónap múlva Géza herceg, másként Magnus, valamint öccsei, László és Lampert herceg lengyel segítséggel visszatértek. Először 1064-ben Győrött Salamon király és Géza herceg a főpapok közvetítésével kibékült. Géza herceg ekkor az or­szág keleti egyharmadát kapja kormányzásra. Kisebb viszályok után Salamon király és Gé­za herceg még 1073-ban ismét fegyverszünetet köt, amelyben vallják, hogy 1074 Húsvétjáig nem nyúlnak fegyverhez. Ebben a helyzetben fontos fordulópontot jelentett Salamon ki­rály szekszárdi látogatása. A szekszárdi monostorbeli eseményeket és következményeit a Képes Krónika szerzője így jegyezte fel: „...Miután Salamon király megérkezett Szekszárd­hoz és a Kesztölc nevű helységben tábort ütött, a Szent Megváltó monostorába ment esti ájtatosságot hallgatni. Az esti ájtatosság után a monostorban Vid és mások tárgyaltak a ki­rállyal, mondván neki: „Uram, tudd meg, László Oroszországba ment, Lampert pedig Len­gyelországba, hogy sereget toborozzanak testvérüknek, Géza hercegnek. Gyakran taná­csoltuk neked, és most is tanácsoljuk, hogy vonulj a herceg ellen, aki Igfán erdejében vadá­szik. ...a király ennek hallatára megígérte, hogy gondolkodni fog a reggeli ájtatosságig. És tetszett neki a terv. A helység apátja azonban, az olasz Villermus, aki - mintha a monostor­ban az Istenhez imádkoznék - bezárkózott egy rejtekhelyre és kihallgatta a tanácskozást. Ez rögtön hírnököt és levelet küldött a herceghez, hogy óvakodjék a királytól... amikor a reggeli ájtatosság eléneklése után mindenki kiment, a király és Vid bent maradtak és úgy határoztak, ahogyan Vid ajánlotta a királynak. Az említett apát pedig hallva ezt, rögtön leve­tette a szerzetesruháját, világi öltözetet öltött, kardot kötve lóra szállt és nagy sebesen a her­ceghez ment, akit reggel alva talált. Fölköltötte és ezt mondta neki: „Herceg, menekülj, mert ha nem menekülsz, nyomban itt teremnek Salamon katonái, hogy elfogjanak!". 48 Géza, másként Magnus herceg seregét Salamon király 1074. február 26-án Kemejnél legyőzte. A herceg testvéréhez, László herceghez menekült, aki már visszatérőben volt Csehországból a kért segítséggel. A két tábor ismét megütközött Mogyoródnál 1074. már­cius 14-én, ahol Salamon királyt legyőzték, aki ekkor Németországba menekült. Géza her­ceget királlyá koronázták. Az új király 1076. december 25-én Szekszárdon tartózkodik és ott fontos döntésre jut. A Képes Krónika erről a következő feljegyzést őrizte meg: „...Magnus király pedig abban az időben az Úr születésnapját Szekszárdon ünnepelte. Kérésére Dezső érsek ünnepi misét cerebrált, és ékes beszédével megszelídítette a király szívét és a béke ja­vára hajlította. A mise végeztével, miután a szertartásrendnek megfelelően mindent elvé­geztek, a király elrendelte, hogy a püspökök és az apátok kivételével mindenki távozzék el. Ekkor a király könnyek között leborult az érsek és más egyházi férfiak, vagyis a főpapok előtt. Azt hajtogatta, hogy vétkezett, mivel elfoglalta a törvényesen megkoronázott király trónját, s megígérte, hogy a királyságot tartós békében vissza fogja adni Salamonnak oly módon, hogy ő maga jog szerint megtartja a koronát, ám csak az ország harmadrészével, ami a hercegséget megilleti." 49 E Szekszárdon lezajlott jelenet után a béketárgyalások Salamon királlyal 1077 elején megkezdődtek, de hamarosan, április 25-én Géza (Magnus) király meghalt. Őt a trónon

Next

/
Thumbnails
Contents