Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A Bartina-hegy alatti település kialakulása

közül is első helyen szükséges megemlítenünk Kézai Simon krónikájának előadását, amely szerint I. Béla király barnás (szög-színű) és kopasz (szár) volt, amiért a monostorát kicsinyítéssel, mivel ő maga is kis alkatúnak született, Szögszárdnak (SCEUGZARD) nevezték. E helynév további értelmezését találhatjuk Antonio Bonfíni történetében. I. Mátyás király korának leírásakor az 1472. évnél Fraknói Vilmos, a szekszárdi benedekrendi monostor máig egyetlen monográfusa szerint a Bonfíni által lejegyzett „Zegzardu" névalak a „szegeit szár" értelemre megy vissza. A másik forrás, a XIV. századi Képes Krónika szövegében szereplő „Zugzard" névelőfordulás értelmezése a „zug-zár" földrajzi megjelölésre vezethető vissza, tehát a mai szekszárdi Hosszúvölgy zugát mintegy lezáró település fogalmából alakult volna ki.

33 A legújabban e kérdéssel foglalkozó irodalom, Tolna megye földrajzi neveit összegyűjtő munka, egyszerűen átveszi a múlt századi Garay-féle elképzelést; Kiss Lajos etimológiai szótára pedig tulajdonképpen a Kézai Simon krónikás magyarázatát veszi át, némiképp átértelmezve azt. Szerinte a legvalószínűbb az a feltevés, hogy a Szekszárd helynév „Szegzár", a „sötétsárga", a „barnássárga", a. m. szögsárga színnévből származik. Ez a színnév: a „d" képzővel egészülhetett ki Szekszárd helynévvé.

34 Azonban ha a Tolna és a Baranya megyét ábrázoló térképekre nézünk, az Árpád királyi család tagjai személyneveit viselő helynevek közelségére figyelhetünk fel. Hasonlóképp a „Megyer" törzsnév és a „Szék" helynevek szintén egymáshoz közeli előfordulását tapasztalhatjuk. Ez a jelenség már feltűnt az e területtel foglalkozó korábbi történetíróknak is. Békefi Rémig a czikádori apátság történetének megírása közben, a „Czikádor" helynév értelmét kutatva annak legkülönbözőbb változatait is figyelembe véve, arra a következtetésre jutott, hogy a „Czikádor" név magyarázatában a „Szék" alapnév mindenképpen benn lappang. A „Szekszárd" helynév magyarázatában mi is hozzá csatlakozunk. A „Szék" vagy a „Szik" szó földrajzi eredetű és az időszakos vízállást, az esőtlen nyarakon kiszáradó tavacskákat, vízjárta területeket jelenti. Földrajzilag pontosan ilyen külső képet mutatott a fenti vidék a honfoglalás korában is. Őseink a mai Séd-patak környékén, a szekszárdi Hosszúvölgyben is ilyen felszíni állapotot találtak, s ezért kaphatta a „Szék" helynevet. Maga a „Szék" szó igen korai használatát bizonyítja korai írásbeli előfordulása is, már 1095-ben oklevélben szerepel.

35 Ez a körülmény a szó igen korai használatát bizonyítja. A szegedi névkutató csoport munkájában Koppány vezér apjának személynevét „Zerind" névalakban szerepelteti, azzal a megjegyzéssel, hogy a személynév ismeretlen eredetű. Azonban ahogy mi már korábban megkíséreltük ezen személynév ótörök eredetét levezetni, valószínűnek tartjuk, annak eredetileg mély hangrendű, tehát „Szaránd" névalakban való használatát is. A magyar nyelv magas hangrendűvé válását, palatizálódását, és az „n" hangok helyenkénti kiesését, denazalációját a XIII. századtól okleveleink példáin nyomon kísérhetjük. Tehát a magas hangrendű névalakokat, mint Zerind, Szörény, Szerény csupán ez időtől követhetjük.

36 A szegedi névkutatók által bemutatott névalakok szintén a XIII. századtól keltezettek. A fenti példák alapján valószínűnek tartjuk, hogy a „Szekszárd" helynév a X. században „Szék Szaránd" helynévi alakjából hangkieséssel és hangsúlyváltozással, 1058-ban „Zacsard", majd később „Szekszárd" alakra változva fokozatosan alakult ki. Tehát az eredeti névalakkal, a „Székkel", még 973 előtt kapcsolódott a birtokos személy, Szaránd neve a 973 utáni korszakban, miután Géza fejedelem Koppány vezért apja szállásáról elűzte, ez a két név az idők során fokozatosan a kiejtés változásaival egybemosódott.

37 Vadas Ferenc, az összehasonlító történeti módszer jeles képviselőinek tudományos és logikus, de több szempontból is feltételes névmagyarázatait tiszteletben tartva, más összefüggésre is felhívta a figyelmet e kérdés megvitatására szánt tanulmányában. Szekszárd elnevezései csupán latin szövegkörnyezetben íródva maradtak fent, s így az eredeti nyelvi állapotot nem mutatják. A hiányzó nyelvi adatokat nem kívánja természetföldrajzzal helyettesíteni, csupán a természet és a nevek feltehető kapcsolata révén - tájegységre szélesítve -