Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Szekszárd az első világháború éveiben

lási díjakat. A magánápoltak díjai is egyre inkább behajthatatlanok voltak. Ekkor sem tehettek mást, mit hogy óriási kölcsönöket vettek föl. A mindennapi betegellátási költségeket fedezték evvel, majd az élelmiszer-önellátásra rendezkedtek be amikor 1915-ben bérbe vették Ebes-pusztát. A háború idején már az sem segített rajta, hogy - legalábbis egy hivatalos nyilatkozat erejéig - régi törekvése teljesült, a kórházat a megye 1916-ban saját tulajdonának ismerte el. A kórházhoz kapcsolódtak a városban társadalmi összefogással létrehozott vöröskeresztes hadikórházak is. Az első, a háború első heteire jellemző kisebb népünnepség keretében létrehozott hadikórház a polgári leányiskolában volt, amit a sajtó a „város szívének" nevezett. Az 50 ágyas szükségkórház Kramolin Gyula doktor vezetése alatt 1914. augusztus közepére készült el. Úgy mutogatták, mint egy kiállítást - még látogatási idő is volt.

434 A nyár folyamán még sorra került a katolikus elemi és a gimnázium is. A gimnázium tornatermét a hadsereg garázsnak foglalta el. Az első ünnepélyesen fogadott sebesültek augusztus 21-én érkeztek meg.

435 A szolid, polgári elképzelések szerint, társadalmi összefogással megteremtett pár száz ágy - a magánalapítványokat is beleszámítva - a modern háború tömegpusztításainak léptékkülönbségét jellemzi, hogy még 1914 decemberében 1500 ággyal betelepítették a sztaniszlaui hadikórházat a gimnáziumba - később innen átköltöztették a selyemgyárba.

436 Társadalmi összefogás állította ki ezeknek a hadikórházaknak az ápolószemélyzetét is. A kórházban indult ápolónői tanfolyam önkéntesek számára.

437 „A népszerű háború" - ahogy a Közlöny nevezte

438 - utolsó népünnepélye az augusztus 18-i „katonavasárnap" volt Szekszárdon, Ferenc József 84. születésnapján. Augusztus 17-én, előestéjén, a fáklyásmenetet elmosta az eső. A vasárnapi jótékony célú vásár a katonák hátramaradt családjának segélyezését szolgálta.

439 Az augusztus 12-23. között lezajlott drinai csata Szerbiával szemben a Monarchia vereségével végződött, akárcsak az azt követő első galíciai hadjárat Oroszországgal szemben. A villámháborús terv már a háború első heteiben kudarcot vallott. A szeptembertől kezdődő téli felkészülés mindenki előtt világossá tette, hogy hosszú háborúra kell berendezkedni. Kovács Dávidné, a polgári leányiskola igazgatója, a hadikórház háziasszonya, „meleg ruhaneműeket, sapkát, haskötőket, csukló és lábvédőket" szabat ki, - „a győzelem biztos reményével" - s adja ki az önként vállalkozó asszonyoknak megvarrásra. A hadba vonult katonák családjának ellátása mellé ugyanilyen rendezetlen kérdésként sorakozott fel a rokkantakról és a hadiárvákról, hadiözvegyekről való gondoskodás. Az állami rokkant- és hadiözvegyi nyugdíj intézménye még egy évet várat magára. A közellátás gondjai mellé került napirendre a hadiipar anyaghiánya. Leopold Kornél az „aranyért vasat" mozgalomban talált magának újabb közéleti szerepet. A beszolgáltatott aranyékszerekért a hazafias adakozók - akiknek nevét és az ékszerek nemét is leközlik a lapok - „pro pátria" feliratú vasgyűrűt kaptak emlékbe. Az akciót, voltaképpen a harcoló hozzátartozóit féltő lakosság kirablását, Leopold Kornél bankja, a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank bonyolította le, akár a másik, a kis egzisztenciák számára végzetes kampányt, a hadikölcsönjegyzés java részét. A háború során úgyszólván minden nyersanyag a hiánylistára került a blokád alá vett központi hatalmakban. Szekszárd számára a legaggasztóbb a permetezőszerek hiánya volt, mindenekelőtt a rézgálic, amihez már 1914 nyarától fogva külön állami kiutalással jutottak hozzá a gazdák.

441 A háború első telén a zsiradékok hiányoztak az élelmiszerek közül leginkább. Tavaszra már a kenyérnek való is elfogyott. 1915 áprilisától a Tolnavármegye több cikkben foglalkozott a „pocséklással", s szalagcímben hozta a központi jelszót: „Takarékoskodjunk a liszttel és kenyérrel". Az élelmiszerjegyeket 1915 nyarától vezették be. Molnár nyomdája kevés megmaradt szedőjével „bárcákat" nyomtatott Szekszárdnak. 1914 őszén a szüretet megmentette még a szekszárdi katonák egy részének szabadságolása - amit azonban már október 18-án újabb sorozás követett. A következő háborús évben sok helyütt már a vetés is elmaradt, s a szőlők gondozatlanul maradtak. Ez évben a szüret be sem feje-