Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Művelődési körkép
sen elutasították. Az 1871. évi községrendezési törvény végrehajtása azonban a katolikus iskolák számára is változást hozott. Szekszárd mezővárosi státusza megszűnt 1873-ban, ennek folytán az uraság által viselt iskolateher is a községet, illetve a felekezeti iskolák esetében az egyházközséget illette egyedül. 323 Evvel kialakultak azok az intézményes keretek, amelyek a város oktatásügyét az egész korszakon keresztül meghatározták. A felekezetnek maguknak kellett hozzálátniuk iskoláik korszerűsítéséhez. Ha pedig az elemi oktatáson túlmenő igényeik támadtak, a liberális korszak vállalkozói szellemében azt is saját erőből kellett kielégítsék. Az iskolaügyet mozgató feszültség elsősorban a polgári rétegek növekvő igényeiből és az iskolák áldatlan állapotából származott. A korabeli tanfelügyelői jelentésekből és a sajtóból kiderül, hogy az Eötvös-féle népiskolai törvény minimális feltételeit sem teljesítették a szekszárdi iskolák. Az egy tanítóra meghatározott legfeljebb, 80 tanulót, egyedül az izrealita iskola nem lépte túl. A katolikus elemiben 150, a reformátusban olykor 250 gyerek is volt egy osztályban. Az épület mindenhol egészségtelen volt. A megye iskoláinak felében nem volt padló és árnyékszék. Szekszárdon volt ez is, az is, de a szűk udvaron álló illemhely fertőzte a tantermek levegőjét. A zsúfoltságon az könnyített csak valamelyest, hogy a város földműves népe nemigen vett tudomást a tankötelezettségről. A katolikus iskolában „...ha még »Mindszent«-kor vagy december elsején a nap süt s hó nincs, a tanulók fele, harmadrésze nem jár iskolába". 324 Az idő jobbrafordultával kiürült az iskola. 1874-ben a 240 református tanköteles gyerekből 30-40járt iskolába, s ezért, mint az újság közli, „...nyári félévi vizsgálatok nem fognak tartatni". 325 A tanítók igen nehéz helyzetben voltak a tanítási fegyelem betartásakor. A közvélemény „szégyenletes kémkedésnek" tartotta a mulasztások számbavételét. A tanügyi elöljáróság „megvetendő árulkodásnak" a följelenést, a községi elöljáróság „vétkes zsarolásnak" a büntetési díjak beszedését. 326 Az ellenőrzéstől ugyan nem kellett különösen félniük. 1876-ig Tolna megyének nem volt külön tanfelügyelője, csak Baranyával együtt. A tanfelügyelő, a korabeli közlekedési viszonyok között a legnagyobb igyekezettel sem tudott megfelelni feladatának, hogy kétmegyényi kerületét bejárja. Sérelmes hanyagságukról panaszkodtak, és katolikus felekezeti elfogultságukról, amit a „pécsi Vatikánból" fújó szelekkel hoztak kapcsolatba. 327 A községi iskola létesítésének kudarca után építették meg az új zsidó iskolát, és a Kálvin téren ma is álló fölsővárosi református iskolát; az utóbbit Hely és Schandl helybeli iparosok vállalkozásában. 328 Mindkét felekezet tervezte tanítói létszámának 3-ra emelését. 329 Az újvárosi katolikus elemi iskolát 1878 októberében - a polgári iskola megnyitása után szentelték fel. 330 A legjobb helyzetben lévő, viszonylag jól felszerelt római katolikus belvárosi elemi a megváltozott feltételek és a 73-as válság miatt még két évtizedig kellett várjon, amíg a Béla téri átépített uradalmi magtárba költözhetett. Az iskolák községivé nyilvánításának kudarca - konkrét körülmények között - nem volt egyértelműen káros hatású. A felekezeti iskolaszékek az iskoláknak egyelőre szélesebb társadalmi bázist biztosítottak, s nem tették lehetővé például a belvárosi iskola rétegjellegűvé válását, a felekezeti iskolák elhanyagolását. A többségében a város parasztsága és a kézművesek gyerekei által látogatott felekezeti iskolák sok gazdag patrónusa így a felekezeti iskolaszékekben maradt, s ez meg is látszott ezeknek az iskoláknak gyors talpra állásában. Ennek ellenére virágzott az úri családok lányait nevelő magániskola is. 1874-ben Mayer Antal 6 osztályos „fitanodát" is nyitott a Mayer-Arlow Mária-féle „szabadalmazott nőnevelde" mellett, s a bérleményből saját házukba költöztek, ugyancsak a Széchenyi utcában. 331 Az iskolák fejlesztésével voltaképpen a régi felekezeti alapon konszolidálódott a város népiskolázási ügye, amely a korszak nagy feladata, az alfabetizáció számára biztosította a minimális feltételeket:
