Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Művelődési körkép

mégis inkább úgy tűnik a szekszárdi nőegylet kebelezte be az erősebb polgárit, s annak elnöke, báró Rudnyánszky Ivánné lett az új, egyesült nőegyleti elnök. A nőegyletek egyesülése csupán formailag fejezte ki a város társadalmi életében a 70-es évek válságos esztendeiben bekövetkezett változást. A hagyományos értékítéletei mellett elkötelezett szervezetek nem voltak képesek alkalmazkodni a megváltozott társadalmi erőviszonyokhoz - a dzsentri úri kaszinó, a „köregylet" sem, s a vele szemben álló, polgári kaszinó, az Olvasókör sem. A középréteg polgári szellemű egységesülése olyan területet keresett a szervezkedésre, amely látszólag független volt a rendi alapon megosztott rétegződéstől. Ilyen volt a tűzoltás szervezete. A tornász- és tűzoltóegylet, - sportegyletek A tűzoltóegylet létesítésénél Boda Vilmos termett a porondon - pár hónappal az éppen ezt a függetlenégi liberalizmust képviselő lapjának elindítása után - ahol, mint láttuk, már az első szám beköszöntőjében kigúnyolt „némely casinót".

276 Boda felhívása, amit a városházán kifüggesztettek, s újságjában is lehozott

277

, a magyartalan olvasóköri alapítási jegyzőkönyvvel szemben, a középosztályi körülményes nyelvezet mintapéldánya. Itt is a művelődés került első helyre: „Az anyagi jólét elengedhetetlen feltétele, hogy a szellemi térbeni működés biztosítassék".

278 A tűzoltóegylettel „megragadunk minden olyan tényezőt, mely a culturállamok sorába emelni alkalmas."

279 Az egylet társadalmi rétegszervezet jellege olyan világos volt, hogy kezdettől fogva kiváltotta a „polgári osztályok" ellenszenvét. „Nem akarjuk azt hinni, hogy ezen ellenszenv tulajdonképpen nem is a tűzoltóság, hanem egyenesen az úgynevezett kabátos osztály ellen irányul, mely éppen míveltségi fokánál fogva a tűzoltóságot mint célszerű és humánus intézményt felkarolni abban tömegesen résztvenni, s így saját jellegét reá nyomni szokta".

280 A tűzoltás és a tűzoltóegylet kapcsolata az egylet jellegénél fogva komikus fordulatokban bővelkedett. Megalakulásukkal fennmaradt még jó ideig a régi helyzet, hogy „a tüzet az urak csak nézik". A város kisembereit, akik a tüzet eddig is oltották, kirekesztette az egyleti tagsággal járó költségek nagysága - nem utolsósorban a délceg egyenruha, az egylet legnagyobb vonzereje. Már az egylet nevében is első helyen áll, hogy ők az „önkéntes tornász és (!) tűzoltó egylet" tagjai. Ez volt a város első sportegylete. Aligha képzelhető el, hogy a város tekintélyes szőlősgazdája, ha egyáltalán megértette a felhívás szövegét, s rászánta a költséget a belépésre, rászorult volna a pesti tornamesterrel való tornászati kiképzésre,

281 vagy örömét lelte volna az egylet bálján, amikor hajnali hat órakor „az utolsó fraczia négyest 60 pár tánczolá".

282 Volt egylet, de se felszerelése, se olyan ember nem volt, aki a tüzet oltsa. Fecskendője csak a megyének volt. Az egyleti tagok úgy képzelték, hogy ők a tűzoltás technikai vezetését végzik majd. A képviselő-testülethez folyamodnak, hogy az a város tűzipénztárából állítson ki 20 főt „kizárólag a polgári osztályból", „városi tűzoltók" néven, akiket majd nekik rendelnek alá technikailag. Az egyletben az egyenruhák vonzásában élő polgár, a megszűnt lövészegyletek híján, a katonás hősi magatartást gyakorolta. A Béla téri díszgyakorlatokon Boda Vilmos, mint „főparancsnok" feszíthetett. Ennek a szellemnek szomorú kifutási lehetőséget adott később, az első világháború kitörése. A hősi momentum alkalmas volt arra, hogy a katonás, nemesi erényeket éltető kaszinói dzsentrit, a hozzá igazodó értelmiséget, az asszimilálódó régi polgárt, s a hozzájuk fölzárkózni vágyó, a vadásztársaságokból még kimaradó gazdag zsidó kereskedőt is egybeterelje, - ahogy az az alapítók és a működő tagok névsorából kiderül.

284 A tűzoltóegylet, mint a kabátos emberek találkozási helye, a többi egyletben is fellazította a középrétegen belüli rendi határvonalakat. Megkönnyítette a kaszinóba a tőkés polgárok belépését, ami gazdasági okokból is szükséges volt. A polgárhős eszményén kívül a tűzoltóegylet - jellemzően a gyakorlati élet és a műve-