Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Művelődési körkép

dési életében ezért játszott kiemelkedő szerepet a tanulási folyamat elsődleges színtere, az iskola. Önképző arculata volt minden egyesületnek. A középrétegeket egyesítő nacionalizmus sem volt ettől független. A sokféle eredetű magyar középrétegek, s mindenekelőtt az értelmiség maga is kereste saját nemzeti arculatát. Példaképként a Pesten, Bécsen át közvetített Nyugat képe lebegett szemük előtt. Hozzá kapcsolódott művelődési küldetésük hite is, amely a magyar államnacionalizmussal párosult: „...utódaink (ha ugyanis „eszélyesek" és nem félnek a munkától - T. Z.) egy nem nagyszámú ugyan, de egyénei műveltsége és természeti adományai folytán befolyásra vergődhető állam tagjaivá lehetnek, melynek a fennmaradás és fenntartás iránti igényei azon történelmi misszióban gyökeredzvék, melynek hivatása a nyugoti culturát kelet felé terjeszteni", - írta Boda Vilmos.

266 A „Kelet" pedig legközelebb a város mezővárosias negyedeiben volt található. A kulturális missziót teljesítő, a missziót egész nemzetére kiterjeszteni vágyó értelmiségi korszakunkban is légüres térben érezte magát Szekszárdon. A jó termésű években tivornyázó, „ládáikat a fényűzés tárgyaival" megtöltő népet, amelynek műveltségét csak az övét utánzó formáiban ismerte el műveltségnek, nehezen téríthette rá, hogy pénzét a tervezett Garay-szoborra, a községi iskolára, a csatornázásra, jótékonyságra fordítsa, ahogy „eszélyes" kultúrai missziójával tisztában lévő polgárhoz illik.

267 Már itt is előfordul a gazdálkodás örömeibe való belefeledkezés bűne. 1878-ban arról panaszkodik a Tolnamegyei Közlöny, hogy „Az érintkezés legfóllebb egyes családokra terjed ki, azontúl ritkán". „Sajnos, de nem lehet tagadni, hogy nálunk csak csekély figyelem fordittatik a társadalmi egyesülés fokozására. Ezen körülményt többen helyi természetes viszonyainknak róják fel, állítván, hogy a lakosság nagyrésze a szőlőművelésnek engedi magát. S így részben nem csodálhatni, ha e mellett ilyes dolgokkal - (mint a dalárda, a zeneegyelet és a színműkedvelés T. Z.) - nem foglalkozik".

268 AZ EGYLETEK ÉS A RÉTEGMÜVELTSÉGEK POLGÁROSODÁSA Az utóbbi, 1878-ban megfogalmazódott panasz már az elhúzódó 1873-as gazdasági válság nyomott hangulatát tükrözi. A kiegyezés után ugyanis a politikától való elfordulás, a társasági élet felé terelte az energiákat. Az önkényuralom idejét túlélt egyletek, a Köregylet, vagy kaszinó, s a női kaszinó, a Szekszárdi nőegylet, meg a Tolnamegyei gazdasági egylet sokoldalú válságba került. A provizórium alatt betiltott szekszárdi dalárda évekig küzdött az újraalakulással. Az egyletek az abszolutizmus alatt a politikai szervezkedés, a nemzeti ellenállás fedőszervei voltak. A legális politikai élet keretei között megszűnt ez a funkciójuk. Az idegen hatalommal való szembenállás elvi egysége is megszűnt. Az egyletek a közjogi vita pártjai szerint Deák- és Kossuth-párti csoportokra szakadtak. Felszínre kerültek a rétegellentétek, sőt a régi rendi eredetű sérelmek is. A megyei nemesség az alkotmány viszaállítását saját hatalmának felülkerekedéseként értékelte. Miközben ez a jobbágyfelszabadításokat követően meggyöngült, a polgárság megerősödöt, s idegenül érezte magát a zsarnokság nyomása alatt létrejött régi közös szervezetekben. Ennek ellenére a hosszú böjt után, olyan, évekig tartó társasági igényhullám kerekedett 1867 után, amely magával ragadta és életben tarotta őket, sőt az új időkre való átállást is megkönnyítette számukra. Az 1873 tavaszán kitört kolerajárványig tartó „vigalmi" korszakban, úgy tűnik, minden lehető alkalmat megragadott a város népe a társas mulatságra. Boda Vilmos ezt még szemére veti a „polgári osztályoknak" - értsd, a parasztságnak -, holott, ha lehet a középréteg a lakodalmazó paraszton és iparosnépen is túltett. Bál-bált követett az alispán beiktatásakor, búcsúztatásakor jótékonysági céllal, követválasztáskor, fővárosi küldöttség tiszteletére, nem is szólva a szüreti és farsangi bálokról. A kisebb válságok, rossz évek és járványok ellenére töretlen hangulatban már a „mula-