Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Művelődési körkép

megélni. Az eredmény a korrupció, a visszaélések, s a rosszkedély, „...társadalmunk egy része már most is a rothadás stádiuma felé közeleg". S ezek csak a réteg mindennapi kiadásai, amihez hozzájárultak a kötelező öltözködési és társasági elvárások. A nők úgy öltözködnek

243 mintha évi 20-30 ezer forintjövedelmük volna. Boda lapja gazdag dokumentumanyagot kínál máshoz is, a farsangi jótékony, megyei, kaszinói, egyleti stb. bálok és összejövetelek kosztümjeiről. Mellettük egy-egy névnap 40-50 meghívottal zajlik le. Ilyen családi rendezvény 4-5 van évente, ami legalább még 200 forintba kerül - nem számolva a lakodalmakat, s torokat. Boda nem is említi pedig a 40-50 vendég befogadására alkalmas lakás fenntartását, s annak úri móddal való felszerelését. A tárgyilagos számoltatást igen jellemzően, a dzsentri, helyesebben a magát a középbirtokos dzsentrivel azonosító kisnemesség rossz közérzetét igazolva foglalja össze: „ Egy egész osztály van nálunk kiveszőfélben - mely képezte egykor a nemzet zömét - az u.n. birtokos nemesi osztály." MŰVELŐDÉSI KÖRKÉP A műveltség korszerű fogalmába beletartozik a létfenntartás technikája, a földhöz, a város népének a természeti környezethez való viszonya, a pénzgazdálkodáshoz, a piachoz való viszony, a termelés „kultúrája", és szervezeti formája a családban és azonkívül, valamint az érdekérvényesítés mint politikai műveltség. A műveltség szűkebb értelmezése, polgári „magaskultúrára" való korlátozása a népesség nagyobbik részét szorítja a művelődés keretein kívül, vagy süllyeszti le őket a passzív befogadók rangjára. Az eddigiekből is kiderült, hogy városunkban a dualizmus időszakában igen differenciált társadalom élt, s ennek megfelelően lényegesen összetettebb volt a művelődés képe, semhogy annak határozott kettősségéről népi - vagy paraszti - és polgári feléről beszélhetnénk. Anélkül, hogy a művelődéstörténet hagyományos vágányára térnénk át, mégis meg kell állapítani, hogy a polgári korszakban - nem utolsó sorban az állami intézmények segédletével - felgyorsult a rendi megosztottságból származó sokféle művelődési csoport egységesülése.

244 Az egységesülés mércéje a polgári kultúra lett, amely a hagyományos rétegkultúrákkal szembesült. Ennek a szembenállásnak a nyomán keletkezett konfliktusok hozták felszínre, őrizték meg, vagy éppen süllyesztették feledésbe a korábbi műveltségek sok vonását. A műveltségi viszonyok e rendi időszakból örökölt vonásának az ad fokozott jelentőséget, hogy a változás nem a műveltség kicserélődésével, hanem az elemeik összeépülésével, a társadalmi csoportok normacseréjével zajlott, s csak részben a leépülésükkel. Erre láttunk példát a szőlőművelés technikai átalakulásánál és szervezeti konzervativizmusánál, a kézműveseknél, a polgárságnál és az értelmiségnél is. A részenként átalakuló műveltség természetéből következik, hogy a korszak folyamatai nem tisztán hagyományos kultúrák és a tisztán polgári kultúra versenyeként zajlottak. A paraszti műveltség mögött is hosszú, a 48-as forradalmat is megelőző, mezővárosi polgárosodási múlt áll, míg azok, akik a modern polgári műveltséget képviselik a városban, léptennyomon hagyományos korlátaikba botlanak. Ez adta a korszak művelődési viszonyainak alapvető jellemzőjét is. A HAGYOMÁNYOS ETNIKUMOK ÉS A POLGÁRI NEMZETI MŰVELTSÉG A régi etnikumok elkülönülése Szekszárdon Mint az 1869-es év tanácsülési témáinak áttekintésénél láttuk, az elemi iskolák ügye is egy másik, az egész város művelődési viszonyait alapjaiban tagoló kérdéssel együtt jelentkezett,