Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN - Az avar birodalom bukása - a IX. század

gyakorlatilag azt is jelenti, hogy valójában az Avar Birodalom, mely belső bajaival is eléggé nehezen birkózott, két tűz közé került, s ennek már képtelen volt ellenállni. Ha kissé idealizált is a kép, mely a krónika lapjain megmaradt, mégis ékesen bizonyítják az Avar Birodalomban uralkodó állapotokat. Krum udvarában avar foglyoktól a következőket kérdezte: „Mit gondolnak, milyen okból mentek tönkre uraik és népük?" A válasz: „Legelsőbben az áskálódástól, mely kagánunktól a hű és igaz tanácsosokat eltávolítván, a kormányt gazemberek kezére juttatta. Aztán jött a bírák romlottsága, akiknek az lett volna tisztük, hogy a népnek igazságot szolgáltassanak, a képmutatókkal és tolvajokkal cimboráltak; továbbá a bor bősége részegeskedést szült: az avarok, midőn testüket elgyengítették, egyszersmind eszüket is elvesztették. Utoljára következett a kereskedés szenvedélye, hogy romlásukat teljessé tegye: az avarok kalmárokká lettek, egyik csalta a másikat, s a testvér testvérét is áruba bocsátotta. Ezek voltak szerencsétlenségünk siralmas forrásai."

117 Nagyon nehéz helyzetben van a kutató, amikor a források elhallgatnak, s egy általános felfogás meggyökeresedett. A közhit úgy tartja, hogy a IX. század harcai és politikai változásai gyors beolvadást jelentettek az avarság történetében. Mire alapozódik ez a hiedelem? A források elhallgatnak róluk, s a temetőkben nem tudjuk kimutatni a IX. század végi leletanyagot. Sommásan így lehetne megfogalmazni az érveket. Vizsgáljuk meg a források hallgatásának okait. Miért is hallgatnak? A frankok írott forrásainak nincs okuk írni a leigázottakról akkor, ha valójában nincsenek eseményszámba menő „felkelések", vagy ami nem zárható ki, nevezetesen, ha nincs érdekében a krónikásnak „beszélni", vagyis tudatosan hallgatnak el történelmi tényeket. A krónikákból világosan megtudjuk, hogy mely területeken szervezte meg a Frank Birodalom a maga közigazgatási körzeteit. Bárhogy értelmezzük is az írásokat, képtelenség e területeket a Balaton, Bakony-Vértes vonalánál keletebbre kiterjeszteni.

118 Ennek kell legyen magyarázata, hiszen a Duna határvonal-lehetőségének kihasználása indokolt lett volna. Ennek ellenére e jól termő, mezőgazdaságilag nagyszerűen kihasználható, gazdag vidéket nem vonnak fennhatóságuk alá. Ennek csak egyetlen magyarázata lehetséges, ha feltételezzük, hogy mégis volt különálló avar kaganátus, nyilván vazallusként, de létezett. A Szekszárd-Bogyiszlói úti avar temető néhány sírjában olyan tárgyak is kerültek elő, melyeknek korát alig lehet korábbra keltezni, mint a IX. század második fele. A nyugati országrészek, sőt a kaganátus eredeti határaitól nyugatra eső területeken a IX. század első felének a végén jelennek meg az olyan típusú korongfibulák, mint amilyen a temetőnk 410. sírjából került elő.

119 Ugyancsak a IX. század második felére keltezhetők az ún. bepödrött végű hajkarikák.

120 Nos temetőnkben is megtalálható ez a típus. Ezek után felvetődik a kérdés, milyen alapon kellene tömeges méretű nyugati árukra bukkannunk a késői avar temetőkben? - A maradék avar lakosságnak gyakorlatilag nincs és nem is lehetett kapcsolata a nyugati anyagi kultúrával. Ennek sem viseletükben, sem gondolatvilágukban, sem igényeikben nem merülhetnek fel alapok. S ha találunk is néhány, elvétve viselt nyugati import darabot, attól még a nagytöbbség a régi hagyományoknak megfelelő, hitvilágához közel álló viseletet őrizte meg. S ha viseletük nem változik, csupán szegényesebb lesz, az a folyamat lassú és nagyon nehezen érhető tetten. Ezen megokolásból - ha nehezen is - kimondhatjuk, hogy városunk területén a frankok katonai és politika győzelme nem sok változást hozott az itt élő nép mindennapjaiban. Ha a nyugati források nem is beszélnek az avarokról, ismerünk keleti forrást mely említi őket. Igaz hitelességében kételkednek. Azt tudjuk - s hitelesnek is tartják - hogy a Balaton É-i részén, a mai Zalavár környékén egy népétől elűzött fejedelem kapott birtokot a frankoktól. A morvák fejedelmüket Pribinát taszították le a trónról, megelégelvén „árulását". Frankbarát politikát folytatott. Pribina és fia Kocel udvaráról ismerünk adatokat, többek között tudjuk, hogy a nagy hittudós páros Cirill és Metód járt náluk, s térített. Más források tanúságtételéből tudjuk, hogy Cirill 876ban Velencében járt, s hitvitát folytatott a szláv liturgia védelmében.

121