Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

A TÁRSADALOM Lélekszám, nemzetiségi és vallási megoszlás, társadalmi struktúra A város társadalma a gazdasági és tulajdonviszonyokat tükrözi. A lélekszám alakulására korábban már utaltunk. Bár a növekedés tendenciája világos, pontos adatokkal az ellentmondó források miatt nehéz szolgálni. A népesedés grafikonja hozzávetőleg így alakult: 1850- 9048 1854- 9261 1857- 10013 1860- 10025 1869- 11069

: A két évtizedben kb. 1000-1000 főnyi volt a lakosság növekedése. A fejlődés azonban nem volt egyenletes, az 1850-es évek végén a gazdasági válság, az 1860-as évek elején az árvíz és több aszályos év hatására a növekedés átmenetileg megtorpant, majd ismét felgyorsult. A népesség nemzetiségi megoszlása 1854-ben a következő: magyar- 8755 német- 124 szláv- 1 olasz- 2 zsidó- 92

381 A lakosság elmagyarosodása lényegében tehát már az 1850-es években befejeződött. Arról, hogy a német származásúak a magyar mellett mennyire őrizték meg anyanyelvüket, nincsenek adataink. A város számos polgára írt németül, ez azonban nem feltétlenül származásukkal, hanem inkább képzettségükkel függ össze.

382 Az egyes felekezetek aránya: római katolikus- 7404 evangélikus- 45 református- 1433 izraelita- 92

383 Tehát folytatódott a felekezeti arányok eltolódása a katolikusok és reformátusok között az előbbiek javára.

384 A tulajdonviszonyok egyik meghatározó eleméről, a földbirtokokról korábban már szóltunk. Bár a birtokszerkezet alapvetően paraszti társadalmat mutat, ezen belül jelentős differenciálódást tapasztalunk. 1853-54-ben a város 1077 közmunkára kötelezett lakosa közül 849-nek volt háza, 228-nak nem.

385 Mivel a lakóházak száma jóval több volt a háztulajdonosokénáljelentős részüknek kettő vagy több háza lehetett. A város házainak és adózóinak 1871. évi összeírása szerint

386 a házak száma 1526, de ebből csupán 1386-ban laktak, a többi feltehetően belterületen fekvő pince ill. présház lehetett. Az adózók (családok) száma 1993,

387 egy lakóházra tehát átlagosan 1,43 család jutott. A kimutatás szerint számos házban 3 család is lakott. Gyakran élt a család több nemzedéke közös fedél alatt, a névazonosság alapján 78 eset mutatható ki. Egy házban átlagosan 8 fő élt. Az átlagos családnagyság 5,5 fő volt. Mivel a korabeli lakóépületek átlagosan 2-3 szobásak voltak, igen nagy lehetett a zsúfoltság. Az átlagos életviszonyok szűkössége természetesen eltérő vagyoni és életkörülményeket takar. A város társadalmának döntő hányadát kitevő, belülről is jelentősen differenciált