Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - Az önkényuralom évei

azt illeti meg, akinek a földjén gyakorolják, tehát saját területén a város maga kívánt élni ezekkel a jogokkal.

208 Az 1871. évi alispáni bírósági ítélet törvényes intézkedésig az uradalom számára biztosította a királyi haszonvételek kizárólagos jogát, a város számára az eddig gyakorolt bormérést biztosítva.

209 A kúria ítélete kivonta a regálejogok közül a vadászatot és a bányajogot.

210 A birtokrendezési per kimenetelét alapvetően a kérdés törvényi szabályozása határozta meg, minősíteni csupán e kereteken belül lehet. A város jelentősebb területveszteség nélkül tudta birtokait polgári tulajdonná átmenteni. Az erdő kivételével gyakorlatilag a város egész területe a lakosság tulajdonába ment át. Földjeinek úrbéri minősítésével elkerülte a költséges önmegváltást, de a szőlődézsma elvesztéséért kárpótolnia kellett az uradalmat. Összességében a jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtása a városra nézve kedvezőnek mondható, nem állított elháríthatatlan akadályt a város gazdasági fejlődése elé. A tagosítás elmaradása azonban azt is jelezte, hogy még nem teremtődött meg a lehetősége és szüksége egy korszerűbb mezőgazdaságnak. A MEZŐGAZDASÁG Vízszabályozás A mezőgazdaság fejlődését meghatározó tényező a vízszabályozás volt, mivel Szekszárd határát E-ról és K-ről is folyó szegélyezte, és áradásai lehetetlenné tették a mélyebben felvő területek megművelését. A vízszabályozási munkák már a XVIII. sz-ban megkezdődtek, de nagyobb arányúvá a reformkorban váltak. A forradalom és szabadságharc alatti kényszerű szünet után az 1850-es években újult erővel indult meg a munka. A nagyszabású műveletekhez közmunkaerőt vettek igénybe.

211 1843-52. között végezték el a Tolna melletti borrévi kanyarulat átvágását. Ennek következtében Tolna távol került az élő Dunától, hatását a mezőváros és közvetve Szekszárd hajózására és kereskedelmére később tárgyaljuk. A fentin kívül még több helyen átmetszették az 1850-es években a Duna kanyarulatait a Tolna megyei szakaszon, de ezeknek közvetlen hatása Szekszárdon nem volt. Annál nagyobb volt a jelentősége annak az átvágásnak, amely a Sárvíz vizét egy 4 km-es új mederszakasszal a borrévi holtágba vezette. Az 1854-55ben elvégzett munka eredményeként a régi, több ágra szakadó, a várostól K-re fekvő folyószakasz holtággá vált megteremtve az elmocsarasodott terület kiszárításának, művelésbe fogásának feltételeit. Ehhez azonban biztosítani kellett a Duna és a Sió áradásai ellen is. Bár a töltésépítési munkák az egész korszakon át folytak végleges megoldás ekkor még nem született.

213 A művelési ágak megoszlása, növénytermelés így a város határának K-i lapos részén lévő területek továbbra is évente ki voltak téve a Duna és a Sárvíz áradásainak. Földművelésre csak a magasabban fekvő területek voltak alkalmasak, a lapályos részeket legelőnek, rétnek hagyták meg. Nagyobb szántóföldek a rózsamáji, bati, hidasi dűlőkben voltak. A dombos területeket szőlők, erdők és erdei legelők foglalták el.

214 A természeti adottságok meghatározták a város határának művelési ágak szerinti megoszlását: szántó 2146 kat. hold 708 nöl rét 2 904 kat. hold 1426 nöl szőlő 2228 kat. hold 52 Döl