Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC, VALAMINT AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEIBEN (1848-1867) - A forradalom és szabadságharc időszaka

nyába küldött nemzetőrséget. A február 9-én Szekszárdon összeülő bizottmányi ülés tárgyalta Nugent levelét. A megyei vezetés késznek mutatkozott egy a királyhoz intézendő felirat elfogadására, amely elismeri Ferenc Józsefet magyar királynak, de egyúttal hitet tett az 1848-as vívmányok, az áprilisi törvények mellett, felszólította az uralkodót, hogy harc helyett megegyezéssel állítsák helyre a békét. A bizottmányi ülésen - 1848. március 25-éhez hasonlóan - több ezer ember voltjelen, akik tüntetést rendeztek a behódolás ellen, és Kossuthot éltették. A tüntetés ellenére elfogadott feliratot Windischgrätz nem találta kielégítőnek, és újabb szerkesztésére utasította a megyét, amelyben feltételek nélkül elkötelezi magát az uralkodó mellett. A bizottmányi ülés feloszlásával megkezdődött a császári megszállás 3 hónapos időszaka.

40 AZ OSZTRÁK MEGSZÁLLÁS A megye igazgatását katonai kormányzat alá rendelték. Élére császári kormánybiztost állítottak Dőry Gábor személyében. Augusz Antal - aki távol maradt a február 9-i bizottmányi ülésről - megtartotta első alispáni tisztét. Általában az 1848 előtti konzervatívok tartották meg, illetve nyertek el tisztségeket, a forradalom oldalán „kompromittálódottakat" eltávolították. Dőry Gábor rendeletére leváltották Perczel Béla másodalispánt, Fördős István főszolgabírót, Tóth István tiszti alügyészt, Őrffy Imre vármegyei mérnököt

41 Az új másodalispán Förster Károly, az 1847-48-as országgyűlés konzervatív követe lett. Követtársát, Gaál Eduárdot Fejér megye biztosává nevezték ki. Megszüntették a vármegye önkormányzatát, a bizottmányi ülések a megszállás alatt szüneteltek.

42 Megtartotta tisztségét a szekszárdi bíró, Prajmajer Gáspár. A császári kormányzat által kinevezett törvényszéki ülnökök között találjuk a szekszárdi Martin Antalt és Kristofek Ferencet.

44 Nemcsak leváltásokra, letartóztatásokra is sor került. Néplázítás vádjával elfogták Strényer Mihály

45 és Tibay Gábor

46 szekszárdi lakosokat. Heribán Jánost, az uradalom ügyvédjét este vendégei köréből hurcolták el. Az ő elfogató parancsa Budáról érkezett, s oda is szállították fel. A vád szerint nagy befolyása van a népre, de ezt lazításra használta fel. Helyére Antal János ügyvédet, Szekszárd jegyzőjét, mint becsületes, fejedelme iránt hűséges embert ajánlotta a megye.

47 Ebben a helyzetben Szekszárd engedelmesen teljesítette a kormánybiztosi rendeleteket. Prajmajer bíró jelentése szerint: 1. Benyújtották írásbeli hódolatukat Ferenc Józsefnek. 2. A szekszárdi postahivatalra kitették a kétfejű sast, mellében a magyar címerrel. 3. Kitűzték a városházán a fekete-sárga zászlót. 4. A pártütés (a szabadságharc vezetői) arcképei eddig sem voltak kifüggesztve a városházán. 5. Benyújtották a hazatért honvédek jegyzékét. 6. Az általuk beszedett 15 csákót és borjút átadták a várkapitánynak. 7. A császári rendeleteket kifüggesztették és dobszó mellett kihirdették.

48 A városban 43, Eszékről hazabocsátott honvédet írtak össze.

49 A fegyverek begyűjtését elrendelő parancs nyomán 249 puska, 88 pisztoly, 197 kard gyűlt össze Szekszárdon, amelyeket az eszéki várba küldtek.

5 Nyílt ellenállásra nem került sor, de a lakosság igyekezett kijátszani a császári rendeleteket. Csányi János pékmester a szigorú parancs ellenére sem adta be fegyverét. Miután feljelentés révén kitudódott, letartóztatták, és a császáriak menekülésükkor magukkal hurcolták. A feljelentő ellen 1849 nyarán eljárást indított Tóth István hadbíró.

51 A lakosság letépte a császári falragaszokat,

52 a Sárközben és Szekszárdon osztrákellenes proklamációkat terjesztettek.

53 Nyílt ellenállásra Pakson került sor. A város vonakodott bebocsátani a császári csapatokat. Szekszárd elöljárósága levélben fordult Pakshoz, hogy mondjon le az ellenállásról. Az-