Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

ges közreműködésével a seborvosok közel huszonnégyezer himlő elleni védőoltást végeztek el. Szekszárdon a tízes években is folytatódott az oltási akció. „A' himlőoltás divatjában van - írja a ref. eklézsia krónikása 1816-ban, - a múlt tavaszkor is 49 reform, gyermekeket oltott be Pantl János Tek. Vármegye Chirurgusa, még pedig jó successussal (eredménnyel), a Prédikátor jelenlétében."

572 Megbetegedések A legtöbb beteg - leszámítva a kolerajárványt - tüdőbajban szenvedett. Szinte minden korosztályban volt, kit „göthös", „hektikás" jelzővel illettek.

573 A csecsemő- és gyermekhalandóságban vezető szerepet vitt a bárányhimlő, skarlát és torokgyík. Pl. 1838-39 telén 15 református gyermek halt meg skarlátban. (Szekszárdi ref. eklézsia anyakönyvei.) Gyakori a hideglelés, tífusz és vízkórság. Időközönként a sárgaság is nagy tömegben szedi áldozatait. (A Ferenc-kórház halálozási statisztikája.) Fáy András statisztikája szerint 1837-46 között minden ezer újszülöttből 288 életének első, további 91 második, újabb 43 pedig harmadik évében meghalt. Ötödik évüket ezer közül csak 535-en, a 10. évüket 471-en élték meg. A 80. évig a népességnek mindössze 2-3%-a jutott el. A református halotti anyakönyvek tanúsága szerint gyakoriak a baleset okozta halálesetek (bányaomlás, felborulás, vérmérgezés, villámcsapás stb.). Számosan betegedtek meg a börtönben és ott végezték be életüket. Kovács Juli esete is ezt példázza. A börtönök felügyeletét ellátó Madarász doktor azt javasolja, hogy a rabnő negyedévenként esedékes korbácsolását halasszák el, ugyanis az elítéltet szinte elviselhetetlen fejgörcsök kínozzák, amihez reumatikus fájdalmak és hideglelés járulnak, miközben a beteg vért hány. A csöbörre is csak rabtársai támogatásával tud ráülni.

574 Hess János epilepsziás lett a börtönben. A rá váró 25 botütéstől Pantl doktor igazolása mentette meg.

5 A városvégi kocsmákban tanyázó „czégéresek", pl. a kasszírnők nemi betegségeket terjesztenek a vendégek között. Babits főorvos megállapítása szerint: „ezen káros madarak által nem tsak az különben ártatlan ifjúság, de sokszor még egész famíliák is egészségükben megromlanak, és azokból nem kevesen az Ispotály segítségére szorulnak. A 18. században a pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot, a 19. század legfélelmetesebbjárványa az 1831. évi kolera volt. Mivel Gutái Miklós dr. orvostörténet-író a TTmt VI. kötetében kimerítően ismertette a kolerajárványt, ezért itt csak néhány szekszárdi vonatkozású adatot közlünk. Az 1831. augusztus-szeptember hónapokban dühöngő járvány, amit Hermann János tiszti főorvos „napkeleti epekórságnak" nevezett, Magyarországon több mint félmillió ember megbetegedését okozta, s ezek fele meghalt. Amikor Pakson az első megbetegedések megjelentek, a szekszárdi vámhídnál kordont vontak, azon sem ki, sem be nem jöhetett senki más, mint az orvosok és gyógyszerészek. A postaállomásra érkező küldeményeket továbbításuk előtt átszurkálták és megfüstölték. Gyülekezési tilalmat rendeltek el. Szüneteltették a vásártartást és a búcsújárást. Megtiltották az olyan népes összejöveteleket, mint a lakodalom és a temetés. A boltok zárva tartottak, a hentesek és pékek ablakon át árusítottak. A vásárlók papírospénzét kénnel megfüstölték, a rézpénzt pedig ecetes edénybe dobták. Az óvintézkedések ellenére augusztus 7-szeptember 18. között 380 szekszárdi lakos betegedett meg kolerában, közülük 166-an meghaltak. A ref. eklézsia halotti anyakönyve augusztus 12-október 4. között 22 kolerás halálát regisztrálta. (Ugyanott 1836. okt.-nov.ben további 6 kolera okozta halálesetet tüntettek fel.) Az rk. plébánia anyakönyve a kolera fellépte előtti és megszűnése utáni hónapokban általában 30 halálesetet jegyez fel, ezzel szemben augusztusban 162, szeptemberben 151 halottat sorol fel, a halál okának megemlítése nélkül.