Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

gári forradalom küszöbén a város népessége (az átmenetileg itt tartózkodó vándoriparosok és cigányok nélkül) 15 százalékkal haladta meg az 1810. évi létszámot. Ezen belül a magyar lakosság szaporulata elmarad az átlagostól (mindössze 9,6%), viszont a szláv népesség 24 százalékkal, a németek száma 30 százalékkal múlta felül a három és fél évtizeddel korábbi lélekszámot.

412 A Felsővárosban lakott Szekszárd népességének egynegyede; lakosai túlnyomórészt (90%-ban) magyarok. (A német ajkúak közül csak a városalapító Ohn és Gruner família, valamint az uradalom néhány tisztviselője és hat rác kézműves lakott a Kálvinista utcában.) A Német (ma: Bezerédj) utca kivételével minden utcában magyarok voltak túlsúlyban. Jelentősebb számú német ajkú lakosság a Bátaszéki (B. Balogh Ádám) és a Vámos (Rákóczi) utcában, a Kert-,Új-, és Vízivárosban (Kölcsey- és Wosinszky lakótelep, Újváros, Arany, Alkotmány és Honvéd utca) lakott. Szlávok főleg a Bátaszéki úton, a Kert- és Újvárosban, valamint a Vámos utcában éltek, de minden városnegyedben akadt néhány rác család. A zsidók kezdetben a Vámos utcában kértek és kaptak letelepedési engedélyt, a negyvenes évektől a belvárosban (Posta u.) is. A cigányok a város északi és déli peremén vertek sátrat, vagy állították fel kalyibáikat. Németek A 18. század elejétől kezdve a német a legnagyobb lélekszámú nemzetiség. A város minden utcájában laktak németek. A Bezerédj utcán kívül legtöbben az Alsóvárosban, a Kert és Vámos utcában, s egyre többen az Újvárosban. A18. század elején növekszik a Bezerédj utca német lakosainak aránya. 1810-ben az utca 40 lakójának közel fele, öt év múlva 57%-a német. Érdemes megfigyelni, hogy a Bezerédj utca háztulajdonosai között nincsenek akkora arányban a németek. Az utca 31 háza közül 17 áll a német, 11 a magyar és 4 a szláv családok tulajdonában. Míg a szlávok házában egyetlen bérlő nincs, a magyarok közül is csak Tidry József fiának a családja kapott helyet, addig a németek hét albérlő családot helyeztek el házaikban. A magyar és szláv házak lakóinak elköltözése után, az eddig bérletben lakó németek nyomban megvásárolták a házakat és mögöttes telküket. A Német - azaz Bezerédj - utca lakóinak 1815. évi jegyzéke: a) németek Eszterbauer, Gothard, Hailman, Hausknecht, Moser, Plank, Posner, Prantner, Rittinger, Schlegl, Spettl, Stainer, Sternschain, Schubert, Schwarzer, Temer, Traiber, Wimmer. A Gothardokból és Prantnerekből 3-3, a Schlegl és Schwarzer nevűekből 2-2 család lakott az utcában. Többségük szőlőtermelő és kézműves. Gothard, Posner és Prantner György az uradalom alkalmazottai, Schwarzer a Ferenc-kórház gondnoka. b) magyarok Balogh, Bóvári, nemes Dőry Jánosné, nemes Gyimóthy, Mente, nemes Nagy, Pintér, Rákász, Sándor, Sánta, nemes Tavasz, Tidry János és József, Vörös. Ök is szőlőtermelők, kézművesek és a vármegye alkalmazottai. c) szlávok Liska szűrszabó, Lorencsics és Petrovics csizmadia, nemes Vladárné. Közülük a Lorencsics család a legszaporább. A város egyéb negyedeiben lakó németek foglalkozásuk szerint: szőlőtermesztők, kézművesek, kereskedők, uradalmi bérlők, de megtalálhatjuk őket az iskolákban és orvosi rendelőkben is. A szekszárdi határ földrajzi nevei között ma is jólismert az Ohn-szállása, amely a legrégibb német családok egyikére emlékeztet. Az Ohn család azon kevés német közé tartozott,