Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Míg Csötönyiről és Szeremleiről azt állapítják meg, hogy: „Ház, szőlő, földek és rétekkel bíró vagyonos polgárgazda", addig Ódor József neve mellett az áll, hogy: szegénysorsú gazda. Nemesek Vagyoni helyzetükről kevés adat maradt fenn. Miután évszázadokon keresztül teljes adómentességet élveztek, nem is írták össze ingatlanaikat és állataikat. Az 1805. évi nemesi lajstrom 79 családot, az 1810. évi uradalmi kimutatásban csak 40 családfő szerepel. Később 80-85 között változik számuk. Viszont az 1818. évi tisztújításon 107 nemes iratkozott fel.

398 Bár a nemesség adómentes volt, de pl. a Csörgető hídjának, a belvárosi templomnak és a megyeházának megépítéséhez hozzájárultak. Vállalásaikat a nemesek hadnagya kérte számon. Az 1836. évi 44. tc. rést tört adómentességükön, mivel az országgyűlési követek költségeit rájuk rótták. A 11. tc. pedig a jobbágyföldön gazdálkodó nemeseket adófizetésre kötelezte. 1838-ban elkészült az első nyilvánosságra hozott telekösszeírásuk. Eszerint 83 nemes belsőtelke: 11,5 hold, szántója: 77 hold, rétje: 194 kaszás. Lovaik és szarvasmarháik száma: 80 db. E vagyontárgyak birtoklásáért évi 98 Ft hadi- és 37 Ft háziadót fizettek.

399 A nemesi széknek némi bíráskodási jogköre is volt. Egymás közti vitás ügyeiket az ún. nemesi kisgyűlésen tárgyalták. A bíróság tagjai: a hadnagy, 2 nemes és 2 városi esküdt. Fennmaradt a szekszárdi hadnagyok névsora az 1805-47. évekből: Gyimóthy György, Klivényi János, Traiber József, Angyal János, Gyimóthy János, Bogyai Márton és Rácz József.

400 A városalapító jobbágyok egy része nemesi levelet kapott a 18. század vége felé (Dömötör, Fakó, Gyimóthy, Keretsényi, Klivényi, Márkus). A nemesek kb. 15-20%-a német és szláv eredetű (Cseszko, Forster, Koncsik, Lipótzky, Osbarth, Posner, Sverteczki, Velics, Vladár, Traiber). Foglalkozásuk sokrétű. Orvos, fazekas, csizmadia, szabó, kereskedő, vármegyei és uradalmi tisztviselő, hajdú jobbágyhoz elszegődő cseléd egyaránt megtalálható soraikban.

40

' „Előkelők" és zsellérek Az 1828-as összeírás ma már alig érthető instrukciója szerint az ún. előkelők (honoratior) között szerepelt a vékonypénzű rajztanár, a gyógyszertáros, Kelemen tanító özvegye és egy segédtanító. Ugyanakor a jómódú és művelt Mandl György megyei és Illés Ádám uradalmi chirurgust a zsellérek közt tartják számon. Az uradalom alkalmazásában álló Vavrik mérnök adómentes polgár, akárcsak a jól menő boltosok, kik kölcsönt nyújtanak a város minden rendű-rangú lakójának, inquilinus-nak, azaz: zsellérnek minősülnek. Idesorolják a város adószedőjét, aki egyébként két cselédet tart, az uradalmi vadászat bérlőjét, az uradalmi számtisztet, ki házában egy elszegényedett nemesnek adott ki lakást, a város aljegyzőjét stb. Kézművesek Az 1828. évi összeírás összesítője szerint 312 kézműves van a városban. Egyharmaduk egész évben tanult mesterségéből tartja fenn magát (mint pl. Hári János fazekas), ezek fele segédet is tart. Hetvenre teszi azok számát, akik fél éven, háromnegyed éven át megrendeléshez jutnak, 58-an legfeljebb 3 hónapon keresztül dolgoznak szakmájukban. A többi csak alkalomszerűen (dum et quando exercens) űzheti mesterségét, az év nagy részében napszámba jár. Az alábbi kimutatásban zárójelbe tesszük a mesterek számát. íme, az 1828. évi kézművesek szakma szerinti megoszlása: