Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A tűzvésztől a polgári forradalom küszöbéig

Az akkor kialakított városrendezési terv meghatározója lett a mai városképnek is. Végeredményben az 1794. évi katasztrófa korszaklezáró jelentőségű volt Szekszárd történetében. A POLITIKAI ESZMÉK KIBONTAKOZÁSA Ez az időszak városunk gazdasági és politikai történetének egyik legmozgalmasabb korszaka. A felvilágosodás szellemében uralkodó II. József politikai kezdeményezésekre serkentette a megyei nemességet. A nemesek ellenszegültek a központosító törekvéseknek: egyrészt konzerválni igyekezték feudális kiváltságaikat, másrészt viszont ellenálltak az elnémetesítési törekvéseknek, s ezáltal támogatták a függetlenségi mozgalmat. A szekszárdi megyegyűléseken egyre több javaslat hangzik el az önkéntes örökváltságról, az úrbérrendezésről, a nemesi adómentesség eltörléséről, melynek szép példája, hogy hazánkban elsőként Bezerédj István 1844. december 16-án bejelentette, hogy önként adó alá veti magát. Példáját követte Augusz Antal alispán és Bartal György tb. főjegyző. A nemesi közgyűléseken állást foglalnak a szabad kereskedelem szükségességéről, a hazánkra kedvezőtlen vámrendszer megszüntetéséről. A gazdasági fellendülést célozzák Csapó Dániel és Bezerédj István mintagazdaságai, az öntözéses gazdálkodás szorgalmazása, a Tolnai Szeder-Selyem Egylet 1841. évi megalapítása és Örményi József főispán kezdeményezésére a Szekszárdi Takarékpénztár létrehozása 1846. nov. l-jén. Ideiglenesen a városházán helyezték el, s a város volt az első betétese is. Széchenyi István ösztönzésére 1841-ben megalakult a Szekszárdi Kaszinó: „a jó, szép és nemesbeni előhaladást s közjót szolgáló egyesület". 92-en kérték felvételüket „a józan és közhasznú elmélkedést kifejtő intézet" soraiba. A választmány tagjai között volt Perczel Béla (később igazságügyminiszter), a város elöljárói, kézművesek és kereskedők. A Perczel Mór kezdeményezte Tolnai Védegylet (1842. július 14.) is a Kaszinó falai között alakult meg. Az új megyeháza tanácskozóterme lett a politikai élet legfontosabb küzdőtere. Itt határoznak arról, hogy a közigazgatás nyelve a magyar legyen. Állást foglalnak amellett, hogy a felállítandó katonai akadémián az oktatás ne csak magyar nyelvű, hanem hazafias is legyen! 1835-ben utasítják a megye követeit, hogy tiltakozzanak az országgyűlésben a Magyarország önállóságát figyelmen kívül hagyó térképek ellen. Feliratot terveznek a királyhoz, amelyben a letartóztatott hazafiak kiszabadítását kérik. A haladó szellemű határozatok a megyei hazafias ellenzék előretörésével magyarázhatók. Az 1827. október 22-i tisztújító közgyűlésen Csapó Dánielt választották alispánná és Bezerédj Istvánnal együtt az 1830-33. közötti ciklusban országgyűlési követté. A konzervatív „pecsovicsok"-kal vívott küzdelem 1833-ban Csapó Dániel lemondását eredményezi, helyét egy évtizeden keresztül konzervatívok (Jeszenszky János, Dőry Gábor és Perczel István) foglalják el. A konzervatív vezetés ellenére sikerült időnként haladó szellemű követi utasításokat megszavazni. Az országgyűlési követek megválasztása a megyeháza udvarán zajlott le. Nemegyszer ugyancsak zajosan, sőt 1839. június 29-én verekedéssel tarkítva ment végbe. Ez utóbbit IV. Ferdinánd király Szekszárdra küldött biztosa, gróf Vay Ábrahám császári királyi kamarás, belső titkos tanácsos, Máramaros vármegye főispánja váltotta ki. A király utasítására ki kellett derítenie, hogy az országgyűlés elnökéhez felterjesztett követi utasításnak kik voltak az értelmi szerzői. A királyi biztos egyúttal a Máramaros vármegyében megszavazott kormánypárti követutasításokat igyekezett elfogadtatni a Tolna megyei nemesekkel.

386 1843-ban ismét liberális reformpártiak irányítják megyénk közéletét. Bezerédj István és Perczel Mór követként részesei lehettek az 1844. évi országgyűlés sikereinek. Deák Ferencet 1836-ban megválasztották Tolna megye táblabírájának, s e minőségben részt vett a megyegyűléseken, így pl. az 1841. nov. 23-in, amelyen Bezerédj, Csapó, Dőry, Perczel Miklós és