Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

A 3 osztályos nationalis (nemzeti) iskola végül is a Béla téren egy düledező házban ka­pott helyet. Roskatag állapotáról egy 1789. évi jelentés azt írja, hogy: „ha tsak tsekély esső esik is, kénteleníttetik a Tanito a Tanittást félbe hagyni, mivel minden felől betsepeg az esső." 350 Tanítás A tanügyi szabályrendelet mindenre kiterjedő figyelme az elemi iskolai tanév kezdetét no­vember 1-jében, befejezését szeptember 20-ban jelölte meg. Az ún. nagyszünet tehát csak hathetes volt, viszont csütörtöki napon és május 13-án, március 19-én (Mária T. és II. József születésnapján) szünetelt a tanítás. Napi öt órát tanítottak: reggel 7.30-tól 10 óráig, délután 13.30-tól 16 óráig. A rendelet szabályozta a tanulók jutalmazásának és fegyelmezésének módját. A jutal­mazás eszközei: a játék, a felsőbb osztályba való lépés. A büntetés megszokott eszközeit, pl. a diák ütlegelését, hajának és fülének cibálását az alsóbb osztályokban tiltja, a felsősöknél is csak az iskolaszolga virgácsolhatja meg a renitenskedőket. Általánosságban az az elv érvé­nyesült, hogy a mértéktelen büntetés a jókból kiöli a becsületérzést, a rosszak még inkább rosszalkodni fognak. A cél nem a megtorlás, hanem a javítás. 351 Az iskolakötelesek száma 1777-ben: 185. Ezzel szemben az ún. téli iskolába kb. 80 gye­rek (nyáron ennek fele) jár el. II. József uralkodása alatt egyre kevesebben vettek részt kato­likus hitoktatáson. Ezért a plébános - régi helytartótanácsi rendeletekre hivatkozva - kéri a városi elöljárókat, hogy büntessék meg azokat az apákat, akik „Isteni tanításra nem külde­nék" gyermekeiket. 3 II. József továbbhalad a közoktatás fejlesztésében; 1789-ben kiadja az Instrukciót, amelyben - meghirdeti az általános tankötelezettséget (6-12 év), tandíjmentességet biztosít; az iskolakerülők szüleit bünteti, - a szegénysorsú tanulók ingyen használhatják az iskola tankönyveit; a tanítónak lakás és majorsági épület jár, - minden 100 tanköteles gyermekhez egy tanítót kell szerződtetni. Az iskolakerülés mértéke egyelőre nem csökkent. A mezőgazdasági munkák idején a tanulók többsége, szüleik mentesítésére, állatokat őriztek. Az ingyenes tankönyvből sem lett semmi. Ha egybevetjük a kormányzat erőfeszítéseit, azt látjuk, hogy 1789-ben a város 360 iskolaköteles gyermeke közül 214-en jártak el iskolába, 145-en (köztük 38 szegény sor­sú) távolmaradt. Az analfabéták aránya meghaladta a 40%-ot. Lényegesen nagyobb eredményt hozott az Instrukciónak a tanítók számának növelé­sére vonatkozó passzusa. Bachmann János kir. kerületi tanfelügyelő keresztülvitte, hogy a városi tanács a Béla téri nemzeti iskolában Baróthy professzor mellett 3 tanítót szerződtes­sen; a református Felsővárosban is fogadtak tanítót. A „háromtanítós" városi iskolákban oktatott tananyag összeállításánál figyelmet fordítottak a kézműves- és kereskedőrétegek igényére, ezért több számtanórát tartottak, ismertették a fizika, mértan és műszaki rajz alapfogalmait. A latint már 1761 óta tanították a 3. tanévben. A német nyelv tanítását II. Jó­zsef szorgalmazására, a városban élő nagy számú német lakosság igényeinek figyelembevé­telével végezték. Az 1789. évi felmérés szerint a szekszárdi nemzeti iskola mindhárom tanítója jól be­szélte a németet, kettőjük latint is tanított. 352/a Egyedül Baróthy professzor nem felelt meg a Józsefi reformnak („az új norma szerént magát nem declarálta taníttónak lenni."). Ezért Bachmann tanfelügyelő elmozdította őt állásából. Országos viszonylatban az oktatók közel egyharmada vált meg tanári pulpitusától, mert nem volt hajlandó megtanulni németül. 353

Next

/
Thumbnails
Contents