Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A RÓMAI KORBAN

reformok következtében Pannoniát négy részre osztották. Pannónia Superior északi részéből Prima, déli részéből Savia, Pannónia Inferior északi feléből Valeria, déli feléből Secunda lett.

57 A mai Tolna megye területe Valériához tartozott, ennek polgári közigazgatási székhelye ezentúl Sopianae volt. A hadseregben az újonnan szervezett alakulatok egyre inkább barbárokból álltak. Ezek alkották a késő antik hadrend mozgó egységeit (comitatenses a nevük). Mellettük természetesen továbbra is léteztek a határvédő csapatok (limitanei).

58 Azonban ez a határőrség már vesztett korábbi jelentőségéből, anyagilag is hátrányosabb helyzetbe került. Ennek eredményeképpen a késő antik korban a városi élet a provincia belsejében virágzott, mindenekelőtt a közigazgatási székhelyül szolgáló városokban. Mellettük néhány mezőgazdasági nagybirtok, majorság is fellendülőben volt.

59 Szekszárd és vidékének IV. századi életéről talán még annyi adattal sem rendelkezünk, mint korábban. Néhány IV. századi sírról tudunk csupán.

60 Az egyetlen biztos adatunk e korból Galerius császár (293-311) intézkedése a Sió csatornázásáról, mely az itteni mocsaras területeket termővé tette,

61 s valószínűleg ettől kezdve beszélhetünk nagyobb arányú szőlőtelepítésekről is. Ugyanúgy hiányos adatokkal rendelkezünk térségünkben a késő antik kor limeserődítési munkálatairól. Miután Alisca táborában ásatások nem folytak, egyetlen forrás áll rendelkezésünkre erre vonatkozóan e korból, a Notitia Dignitatum. Ez a késő római adminisztrációs és katonatörténet említi, hogy itt a legio II. adiutrix egy cohorsa állomásozott.

62 AIV. század végén sorozatosan meginduló barbár támadások, és egyes csoportjaik letelepítése után, az V. század második évtizedében, Kelet-Pannonia hun uralom alá kerülésekor nem tudjuk, hogy Szekszárd területén az esetleges római lakosság milyen arányú elvándorlásával, illetve helyben maradásával, továbbélésével számolhatunk. Evvel kapcsolatban kell megjegyeznünk, hogy Csalog József 1944-ben ásatásokat folytatott a szekszárdi régi megyeháza udvarán, nem messze a szarkofág lelőhelyétől. Itt - úgy vélte - ókeresztény sírkápolnát tárt fel, melyet a VII-VIII. század folyamán átalakítottak, s a XI. században háromhajós templommá bővítettek.

63 Sajnos, az ásatás eredményeit Csalog már nem tehette közzé a háborús helyzet miatt, sőt a feltárás teljes fényképanyaga is elpusztult. Mindössze egy levél található a szekszárdi múzeum adattárában,

64 melyet az ásató írt Radnóti Aladárnak ásatási előkészületeiről és arról, hogy: „... az oldalfalak alja a megfigyelhető kis szakaszon kissé határozatlan opus spicatum volt. Ezek szerint római." Azonban Kozák Károly ásatásai, melyeket a szekszárdi múzeum évkönyvében adott közre,

65 mindössze néhány másodlagosan felhasznált római téglát és faragott köveket hoztak felszínre, ókeresztény bazilika alapfalait nem. Tehát egy szekszárdi ókeresztény bazilika létét és ennek kapcsolatát

66 a XI. századi székesegyházzal az újabb ásatások nem bizonyították, s ugyanúgy nem támasztották alá egy ókeresztény közösség meglétét sem ezen a helyen. Szekszárd város római kori története tehát az V. század elejével, a hunok megjelenésével zárult le.