Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

Kereskedők „Illik-e magyarhoz csalfa kereskedés, Mivel ebből jöhet erkölcs vetemedés." Orczy Lőrinc verséből vett idézetünk is jelzi, hogy a 18. századi magyar ember idegenkedett a kereskedelmi pályától.

171 Ennek a mentalitásnak tulajdoníthatjuk, hogy városunk kereskedői többnyire idegenek: görögök, németek, rácok és zsidók voltak. A 18. század elején nem lakott itt állandó telephelyű kereskedő. A szőlősgazdák tetemes borfeleslegét és a Sárköz gabonáját idegen kereskedők vásárolták fel.

172 A kb. negyedévenként ismétlődő vásárok voltak az állat- és terményeladás, a ruha- és munkaeszközvétel színterei. A közbeeső időszakot részint a hetipiacokon, részint a házaknál megjelenő házaló vándorkereskedők szűkös árukínálata hidalta át. Ez utóbbiak, jellegüket tekintve, inkább cserekereskedők, mintsem a pénzforgalom elősegítői. Mindezek a körülmények útját állották egy számottevő helybeli kereskedőréteg kialakulásának. Az uralkodó vásártartási jogot adományozhatott a földesuraknak. Trautsohn apát is élt a lehetőséggel; III. Károly 1721. szeptember 21-én kiállított vásártartási kiváltságlevele nagy hasznot hajtott az apátnak.

173 De a városnak is hozott hasznot, ugyanis a 18. sz. első felében mind a négy

? majd 1756-tól három vásár jövedelméből részesedett. Takács Ádám főbíró 1725-ben az „Erzsébeti vásár" (nov. 19.) napján 62 forint 70 dénárt, az 1726. évi virágvasárnapi vásár jövedelméből 44 forintot számolhatott el a város javára.

174 A század derekán az uradalom és a város között megváltozik a vásári jövedelmek feletti osztozás rendje. 1756-ban az uradalom magához ragadja a virágvasárnapi és Erzsébet-napi vásárok teljes jövedelmét, míg a város a pünkösd előtti ún. „áldozócsütörtöki", a „sarlósi" (Sarlós Boldogasszony-napi - július 2.) és a „kereszti" (szeptember 14.) vásár bevételét kasszírozhatja be.

175 A virágvasárnapi vásár 3 napig, a többi 2 napig tartott. Az első napon volt az állatvásár, a másodikon a ruhavásár.

176 Egy időben (szeptember 18-án) leányvásárt is tartottak. Közelebbit nem tudunk erről a vásárról.

177 A város adózó polgárainak a jegyzékében 1718-ban tűnik fel az első kereskedő. (Epfelpakker hentes feleségét markotányosnak, azaz: a katonák között élelmiszereket, italokat és apró közszükségleti cikkeket árusítónak tünteti fel a szekszárdi rk. plébánia I. Vegyes anyakönyve; de nem tudjuk, hogy a 10-es években a polgári lakosság körében is végzett-e kereskedelmi tevékenységet. Az első adózó kereskedő egy kakasdi rác, István névre hallgat. Kortársaihoz hasonlóan ő is kötődik a mezőgazdasághoz (3 lova, 2 tehene, 1 ökre és 23 akó bortermése van).

178 Tíz év múlva Jovanovics Ádám rác kereskedővel, a következő évtizedben Karácsonyi Ignác és Mókus György nevével találkozunk. 1752-ben a görög Agora („vásár") Mihály és segéde, egy év múlva az Antal nevű örmény kereskedő társaságában egy magyar kereskedő is előfordul. Ez utóbbi (Horváth József) Bécs és a török birodalom között folytat kereskedelmi tevékenységet.

179 A felsoroltak közül Mókus egyben vásári szabó, saját háza és boltja van; Agora Mihály boltos és terménykereskedő, boltja és lakása az apátság gazdatiszti házában található. Az 1752 nyarán adózás céljára készült összeírás szerint Agorának hat lova, három csikója, tíz tehene és ötven akó bora volt. Gergics János rác kereskedő saját házában lakott, ott nyitotta meg vegyesáruboltját. Egyidejűleg két negyedrész sárvízi malombérlete és 12 akónyi bortermése is felkerült az adójegyzékre. Kovácsovics Ignác kereskedő özvegye is saját házában folytatta férje kereskedését, pincéjében 43 akó bort tárolt az 1752. évi összeírás idején.

180 A sókereskedelmet ez idő tájt Bucsáki és Szűcs bérelték.