Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

zülük került ki. Részt vettek a város közéletében, legtöbbre Ivó Péter vitte, aki Bécsben is megfordult a céh képviseletében, és 1750-ben főbírónak választották.

152 A kovácsok sorából került a város élére 1715-ben Kovács Márton, majd 1716-ban Gruner Márton. Ez utóbbit 1721-ben céhmesterré választották.

153 Kovács Márton a bírói tiszt ellátása mellett szőlővel is foglalkozott (1718-ban 30 hl I. o. bora termett). Mindemellett a parasztszekerek vasalását, a szántó- és csoroszlyavasak élesítését, a lovak megpatkolását, vödrök vasalását, fejszevasak és veremvájó kapák készítését is elvállalta.

154 A vármegye 1720. április 9-i közgyűlésén ismertették a simontornyai kovácscéh részére jóváhagyott szabályzatot, s azt úgy fogadták el, hogy más tanult mesterek is, kik a megyében laknak, ennek előírásai szerint alakíthatják meg céheiket. Szekszárdon Gruner Márton rakta le a céh szerény alapjait. Elsőként Bartók Gergely csatlakozott, majd néhány környékbeli kovácsmester; 1775-ben kicserélték kiváltságlevelüket.

155 A szekszárdi kovácsmesterek sok inast és legényt képeztek ki műhelyeikben. A mesterek jövedelme cselédtartásra is fedezetet nyújtott.

156 A fazekasmesterség kezdetei a török hódoltság korába vezetnek. Bors István (Szekszárd Rákóczi u. 67.) háza udvarán törökös fazekaskemencét tártak fel, s a régészek a sásleveles, forgórózsás díszítésű tál- s tányértörmelékekről kimutatták, hogy azok zöme 18. századi munka.

157 A Vörösmarty utcai kemencében a 18-19. sz. fordulóján készült zöld mázas kerámiák árulkodnak a fazekasság korai meglétéről. A régészek ásója a cserepeket, a levéltárak iratai a mesterek nevét és lakóhelyét örökítették meg. A18. században élt fazekasokról első ízben az 1725. évi adóösszeírás ad hírt. A korra jellemzően az egyiket Gerencsér Istvánnak, a másikat Fazekas Mártonnak hívták. Nevük mögött latinul írt foglalkozásuk: figulus áll.

158 Az adófizető fazekasok száma csak a századfordulón emelkedik (részben jövevényekkel, pl. Dombóvár, Grábóc, Kaposvár, Kisvejke, Veszprém; déli és északi szlávok származási helyük megjelölése nélkül). Céhlevelüket 1778-ban kapták meg.

159 A már említett Rákóczi és Vörösmarty utcai bokály-, céhkorsó-, főzőfazék-, kályhafiók-, lábasserpenyő-, pipa-, pohár- és tálkészítő műhelyeken kívül egyre nagyobb szerepet kaptak a Vízivárosban és a Fazekas soron épített kemencék. A szekszárdi igények teljesítésén kívül elsősorban a sárközi falvak népe jöhetett számításba. A szekszárdi fehéredényesek, korsós és tálas mesterek a sárközi ízlésnek megfelelően alakították és színezték a Sárközbe szánt készítményeket.

160 A szekszárdi határban a bencevölgyi, gulyásvölgyi, haramiakúti és remetehegyi erdőben bányászott agyag volt a legalkalmasabb gerencsérföldnek.'

61 Ebből készült - feltehetően - a szekszárdi református gyülekezet korsója is. A sárga-zöld-barna mázos, befelé futó sávos törökös díszítésű korsón a következő felirat olvasható: „Szegszárdi Heh/etika Eklesia korsója Anno 1786." De a mindennapi életben felhasznált vizeskorsók, csutorák, tejesfazekak, mozsarak, húsmosó medencék, 12 személyes fekete tálak, zöld kályhacsempék, és végül a pipák széles választéka is a szekszárdi dombok oldalából ásott anyagból készültek.

162 A18. század végén a város öt pontján laktak fazekasok: a Bartina utcában, a Kendervárosban (Bocskai, Bethlen, Remete u.), a Vízivárosban (Alkotmány u.), a Zsámbék utcában (a későbbi Fazekas sor, majd Honvéd u.) és a Kert utcában (Petőfi u.). Többségük a Vízivárosban és a Zsámbék utcában épített műhelyt és kemencét. A fazekasok kezdetben magyarok, a 18. század közepétől szlávok is megjelennek (Budin, Honorits, Maléta, Martinicska, Revnak). Lehet, hogy ennek a szláv közösségnek, vagy egyik tagjának a tulajdona volt az a díszes pohár, amelynek maradványait a Rákóczi u. 67ben feltárt fazekaskemence közelében megtalálták. A pohár falán kerek medalionokban helyes szakállú, glóriás szentek ábrája látható. Felettük félkörben a nevük: S.Matthias, S.Simonus, S.Paulus.

163 A csizmadiák is elsők között keresik a céhszervezet nyújtotta védelmet. Pozsonyból 1714-ben elhoztak egy céhszabályzatot,

164 de végül is csak 1726-ban alakultak meg a budai