Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A RÓMAI KORBAN

A kevésbé romanizált területeken a lakosság még sokáig a hagyományos keretek között élt. így lehetett ez Szekszárd esetében is, amennyiben ebben az időben létezett itt valamilyen település. Azonban ásatások hiányában nehéz lenne ezt bizonyítani. Városunk közvetlen környékén a jelenleg ismert legkorábbi római kori település az I. század végéről származik. B. Thomas Edit tárt fel a Sió-hídtól északra, Szekszárd-Palánkon egy I. periódusában I. század végére, IE század elejére keltezhető települést. Itt már megjelenik többek között olyan jellegzetes római importcikk, mint a terra sigillata, de a lakosság még kunyhószerű lakógödrökben élt, a kőépület ritka volt.

4 A település feltehetően az akkori időben is útelágazás közelében feküdt, ami elősegíthette a helyi közlekedésbe, kereskedelembe való bekapcsolódását.

5 A iulius-claudiusi időkben (i. sz. 14-68), azaz az első megszálló periódusban a dunai limes mentén még kevés auxiliaris csapattal („segédcsapat" - az őslakosságból, a még polgárjogot nem kapott helyi lakosságból sorozott egység) számolhatunk. Valószínűleg sem a bel-, sem a külpolitikai helyzet nem tett szükségessé nagyobb haderő-összevonást ezen a partszakaszon.

6 Sajnos, a régészeti kutatás ebből a korból még nem tudott auxiliáris-tábort kimutatni,

7 s ez áll Tolna megye limes menti területére is. Azonban az I. századi békésnek mondható időszakot a század végén a dák állam újbóli megerősödése és terjeszkedése miatt folytatott háborúk, majd a sueb-szarmata háború néven ismert harcok megtörték. Elsősorban ennek köszönhetően Pannónia megszálló serege a korábbi két legio helyett négyre emelkedett, a csapatokat a Dunánál koncentrálták, létrejött a dunai legio-és auxiliáris-táborok sűrű láncolata.

8 Nagyjából ezekkel a határpolitikai változásokkal egy időben, i. sz. 106-ban, az aránytalanul nagy birodalmi határvonallal rendelkező provinciát kettéosztották. A két új provincia neve ezentúl Pannónia Superior (Felső-Pannonia) és Pannónia Inferior (Alsó-Pannonia). Ez utóbbi, a szarmatákkal szemben lévő határszakaszba tartozott a mai Tolna megye területe is.

9 Pannónia Inferior egy légióval rendelkezett (Pannónia Superior hárommal), s ennek állomáshelye Aquincumban volt. A katonaságot békeidőben téglaégetésre, útépítésre, útkarbantartásra, s egyéb közmunkákra is felhasználták. Tevékenységük nyoma nemcsak a tábor közvetlen környékén észlelhető. Az aquincumi legio II. adiutrix bélyeges téglái ezért a limes mentén szinte mindenütt előfordulnak, így városunk környékéről is ismerünk néhányat.

10 A limesen folyó építkezések, s Pannónia kettéosztása körüli időben Szekszárd környékén is számolhatunk auxiliáris-táborral. Ezzel a kérdéssel a kutatók már a múlt században is foglalkoztak. Kiindulási alapot az egyik római útikönyv, az ún. Itinerarium Antonini szolgáltatott. A Duna folyása szerinti castrum-felsorolásában egy Alisca nevű tábort Alta Ripa (Tolna) és Ad Statuas (Várdomb) közé helyezett: „Ripa Alta, Alisca ad latus, Ad Statuas in medio...".

11 Alisca azonosítása a Várdomb és Tolna között elhelyezkedő települések valamelyikével hosszú ideig vitatott volt. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy Alisca a mai Szekszárd helyén állt.

12 Wosinsky Mór az Itinerarium ismeretében, bélyeges téglák töredékei alapján, valamint L. Marsigli

13 táborkari tiszt leírása nyomán feltételezte, hogy a tábor a Kálvária hegy oldalán helyezkedett el.

14 Ugyanakkor már ő is ismerte a Szekszárdtól nem messze, Őcsény-Szigeth-pusztán lévő castrumot. Szerinte az útikönyv „ad latus" (oldalra) kifejezése ez utóbbira vonatkozik, azaz Aliscában, tehát Szekszárdon, és attól oldalt is van tábor, melynek neve Contra Tautantum.

15 Azonban Szekszárd esetében egy római katonai tábor megléte nem bizonyított. A város területéről szórványosan előkerülő bélyeges téglák bizonyosan a már Wosinsky által is leírt őcsényi táborból származnak. Az Itinerariumban említett Alisca név erre a táborra vonatkozik. A Castrum a II. század első felében épülhetett

16 a mocsaras vidékből szigetszerűen kiemelkedő dombon. Miután a limes-utat nem tudták a mocsárvidéken átvezetni, elágazás kötötte össze az úttól félreeső castrummal. Ezért az Itinerarium Antonini „ad latus" kifejezése. Alisca tehát nem az Ad Statuas és Alta Ripa között húzódó limes-szakaszon feküdt, hanem attól kissé távolabb, keletre.

17