Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A városépítés a nagy tűzvészig

A vármegye elmarasztaló véleménye általában igaz, de némi igazításra szorul. Való igaz, hogy az említett apátok a 18. század derekán jövedelmük túlnyomó részét külföldön költötték el és nem adakoztak a megyei célokra, de apátsági székhelyük egyházi intézményeit gyarapították. Az 1776. évi püspöki látogatási jegyzőkönyv leszögezi, hogy Trautsohn plébánialakot épített a régi romok fölé. „Csinosan megfestett oltárképet" (imaginem eleganter pictam) adományozott a templomnak. Tornyába 3 harangot és egy órát helyeztetett. Hatregiszteres orgonáját is Trautsohn szerezte be. (HPSZ. 5.) A Mérey idejében vásárolt templomi felszereléseket bővítette, így pl. drágakövekkel ékesített ezüst pásztorbot, püspöksüveg, baldachin stb. kerültek a templom készletébe. Az 1730-40. évi pestisjárványtól való szerencsés megmenekülés emlékére Trautsohn kezdeményezésére emelték a Béla téren 1753-ban a Szentháromság-szobrot. És ne felejtsük el: a város benépesítése éppen Trautsohn kormányzásának négy évtizedében öltött óriási méreteket. Kinevezésekor a város adózóinak száma száz alatt volt, halála évében megközelítette az ezret. Beépült a Bartinaalja, a Felsőváros néhány utcája, a Domb, a Vásár, a Német és a Bátaszéki utca nagy része. Az apátot hosszú időn át energikus tiszttartója: Pinczés Imre képviselte a birtok- és városigazgatásban éppúgy, mint a vármegye gyűlésein.

107 Nevét kőbe vésve megőrizte a Szentháromság-szobor északi felirata. Trautsohn 1757. március 11-én 57 éves korában bécsi érsekként halt meg a császárvárosban. A következő év tavaszán ismét főpap került a szekszárdi apátsági birtokok élére. Rodt Ferenc Konrád bíboros, konstanzi érsek ősei a török elleni hadjáratokban szereztek érdemeket (az egyik csatában kilencen estek el), és jelentős szolgálatokat tettek Mária Teréziának az örökösödési háború éveiben. A hálás császárnő nemcsak a szekszárdi apátság adományozásával fejezte ki hűséges alattvalója iránt táplált bizalmát, hanem a kinevezést követő napokban pápaválasztásra induló bíborosának megengedte, hogy a római út költségeinek fedezésére 30 000 forintos kölcsönt vegyen fel. Kijelentette, hogy ha a bíboros előbb meghalna, mielőtt a kölcsön részleteit visszafizeti, az adósságterhet nem a szekszárdi apátság, hanem az államkincstár vállalja magára. Rodt bíboros 17 éven át élvezte az apátság jövedelmeit. Ez idő alatt épült a ma is álló barokk stílű plébánia emeletes épülete és a Szent János és Pál kápolna (az ún. „kórházkápolna"). A Trautsohn idejében megkezdett Remete-kápolna építését Rodt működése alatt fejezték be. Elődéhez hasonlóan Bécsben élt, s onnan irányította tiszttartóin keresztül az apátság birtokait. 1775-ben halt meg. Mária Terézia nem nevezett ki új apátot, hanem két év múlva a Magyar Tudományos Egyetemnek adományozta az apátság javait. Kezelésükkel a pécsváradi kerületi főtiszttartóság felügyelete alatt álló szekszárdi közalapítványi tiszttartóságot bízta meg, amely megszűnéséig, 1848-ig látta el a birtokigazgatás szerteágazó feladatait.

108 A közalapítványi uradalomnak a város gazdasági és társadalmi életében betöltött szerepéről könyvünk későbbi fejezeteiben szólunk. Nemesek és tisztviselők A feudalizmus évszázadainak társadalmi és vagyoni tagozódásában mindig kiemelkedő szerep jutott a birtokos nemesi rétegeknek, még akkor is, ha időnként kis számuk ezt nem látszott indokolni. Megkülönböztetett szerepüket jól érzékelteti az ellenreformáció kiemelkedő egyházpolitikusának, Pázmány Péternek a megállapítása: „Mint a táborban és vásárban, sok felsőb és alacsonyb tisztek vannak; mert eszeveszett sokaság, nem tábor és váras volna, ha azokban mindnyájan egyenlők volnának: Hasonlóképpen a bölcs Isten azt akarta, hogy a világon élő emberek között, különböző rendek és hivatalok legyenek."

109 A 18. század első felében a telepítési munkálatok többnyire a birtokos nemesekre hárultak. A megye adóigazgatási és igazságszolgáltatási szervezetének kialakításában nél-