Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)
SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A város újratelepítése és szerepe a Rákóczi-szabadságharc korában
A bélabányai morva plébános és a selmeci osztrák Hausegger kereskedő azért panaszkodik Méreyre, mert az rosszul bánt velük, amikor Bozókon felkeresték. Többek közt azt mondta nekik, hogy: „Isten mindent jól és bölcsen rendezett el, csak abban az egy dologban hibázott, hogy az osztrákba és morvába is lelket öntött." 8 ' Olasz Pál korponai jezsuita pátert kizavarta a bozóki prefektúrából, s a jelenlevő plébánosra rárivallt: „Elmenj innen, te szamár!" A télvíz idején kiűzött páter ezt a sérelmet 1710-ben is hangoztatja és megtoldja azt más esetekkel is. így pl. a bozóki uradalomból elmenekült vargának áldott állapotban levő feleségét Mérey - állítólag - a hideg börtönbe csukatta. Vádjait 1710-ben Návai Pál bozóki tiszttartó is megerősítette. Návai, aki maga is egy ideig a kurucok oldalán állt, azzal vádolta Méreyt, hogy az a császáriak fogságából kijuttatott levelében így panaszkodott: "...ő nagyon jól tudja, mint hirdetik felőle némely gonosz nyelvek, miszerint ő készakarattal esett fogságba, pedig ez annyira távol áll tőle, hogy készebb meghalni, mint a confoederatiotól visszalépni." A Méreyről fennmaradt adatok szerint elképzelhető, hogy az apátúr indulatos, hirtelen természetű s nem egyszer erőszakos ember volt, akitől még a kamarai tisztviselők is rettegtek, de semmiesetre sem volt olyan szívtelen, mint amilyennek őt ellenségei feltűntették. 82 Miközben Mérey ellenfelei adatokat gyűjtöttek, Keresztély Ágost hercegprímás Heister Siegbert császári altábornagytól az apát kiadatását kérte, mondván, hogy annak úgy vélte, hogy ha a hercegprímás Pozsonyban tárgyalja Mérey ügyét, az ott ülésező országgyűlés nyomban szóvá tenné az ellene indított eljárást, ezért inkább a győri püspökségen kellene megrendezni a tárgyalást. 1710. február elején Méreyt Győrbe szállították s ott egy kápolna szomszédságában szigorú felügyelet alatt elszállásolták. Február 14-én kelt leiratában I. József király közölte a hercegprímással, hogy Méreyt Győrben kell fogságban tartani és ügyét kivizsgálni, de nincs ellene kifogása, hogy a prímás megbízottja is kihallgassa a foglyot. Keresztély Ágost hercegprímás nem nyugodott bele a király leiratába. Február 17-én kelt levelében előadta a királynak, hogy Méreynek egyetlen dolog róható fel: a felkelés elején Rákóczi mellé állt, ezért már megbűnhődött, ugyanis a pápai brève alapján megfosztották javaitól, mi több, polgárilag, törvényszerűen és kánonilag halottnak mondották ki. Mentségére szolgálhatna az a körülmény, hogy elfogatása után egy évvel szólították fel a magyar papságot Rákóczi zászlajának elhagyására amikor Méreynek nem állt módjában a királyhoz folyamodni. A hercegprímás újabb kísérlete eredménnyel járt. Egy hét sem telt el, amikor a király azzal az indoklással, hogy az egyház jogait tiszteletben tartja, báró Bruckenthal győri ezredest utasította a fogoly kiadatására. A prímás pedig elküldte Haidfeld Bernát jáki apátot, pozsonyi kanonokot a győri püspöki udvarba. Március 23-án hajnalban megérkezett. Nemsokára Méreyt a püspöki palotába kísérték ahol Haidfeld kihallgatta őt. Mérey Mihályt kezdettől fogva saját költségén tartották őrizetben. Mielőtt Győrbe szállították, Kuckländer tábornok ezer forintot sajtolt ki belőle. A megmaradt 188 ezüst és 22 arany forintot Heister egyik kapitánya vette magához, hogy abból fedezze a fogoly győri ellátásának költségeit. 1711. április 17-én elhunyt I. József, majd aláírták a szatmári békét. Eleonóra régenskirályné május 25-én utasította a győri katonai parancsnokot, hogy Mérey Mihály esztergomi kanonokot, miután a hercegprímás képviselője és a győri törvényszéki jegyző jelenlétében III. Károly királyra a hűségesküt letette, engedjék szabadon. Röviddel kiszabadulása után Mérey az esztergomi káptalan előtt visszavonta a fogságban rákényszerített szerződéseket, így Kuckländer tábornok, Dőry László teveli földesúr és a nagyszombati jezsuiták birtokszezrő manőverei csődöt mondtak. Mérey apát nemcsak birtokszervezőként ismert, hanem közjogi és pénzügyi ismereteit is kamatoztatta. A pécsi káptalan hiteleshelyi irataiból kitűnik, hogy számottevő kölcsönműveleteket bonyolított le. 83
