Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN (1686-1847) - A város újratelepítése és szerepe a Rákóczi-szabadságharc korában

Hogy mi baja volt a kálvinista magyarokkal, azt csak sejtjük (a jezsuiták hatása), de a rácokkal nemcsak Mérey, hanem Budától Eszékig nagyon sok földesúr és megyei tisztviselő szélmalomharcot vívott, mert egyrészt a Duna mente rác telepeit a török birodalom közelsége, másrészt az osztrákok kedvezései elbizakodottá tették. A gazdálkodó rác helyőrség nem fizetett önként a földesúrnak, nem adta meg a terménydézsmát, nem vette ki részét a közmunkákból, s mindamellett ragaszkodott félnomád életmódjához. A császár 1691-ben nyíltan kiállt mellettük. Megtiltotta adóztatásukat és felmentette őket a katonai beszállásolás alól. A következő évben elengedte a tizedet azoknak, akik katonai szolgálatot teljesítettek. A megyére kivetett hadiadó behajtását azonban a keménykezű Bradarics Ferenc hadbiztos a szekszárdi rác helyőrségre is kiterjesztette. A sérelmezett rácok tüstént értesítették Zichy István győri generálist, hogy Brodarics fegyveres végrehajtókat küldött nyakukra.

10 A palánki hídnál székelő királyi kamarai tiszttartó és Mérey apát rendszabályozó intézkedéseire úgy reagáltak a rácok, hogy vezetőjükhöz, Csernovics Arzén pátriárkához futottak panaszkodni, akinek szava elhallatszott Budáig és Bécsig. A kamarai adminisztráció a rácok pártjára állt. Mérey egy ideig nem tudta behajtani rajtuk a terménydézsmát és pénzadót.

11 Radonai püspök 1700 agusztusában felszólította Csernovics Arzént, a görög szertartású keleti egyház érsekét és a rácok pátriárkáját: tegyen valamit, hogy a fennhatósága alatt állók vagy egyesüljenek a pécsi katolikus egyházzal vagy költözzenek más vidékre. A pátriárka röviddel a levél vétele után új kiváltságlevelet kért Bécstől. Előadta, hogy a pécsi püspök egyházmegyéjéből ki akarják űzni a rácokat. Ha nem áll melléjük a bécsi udvar, akkor megcsappan a kincstár bevétele, a katonai szolgálatra kiválóan alkalmas rác férfiak távozása pedig csökkenti a Dél-Dunántúl biztonságát. A mélyen vallásos Lipót királynak megígérte, hogy a rác nép nem fog elzárkózni a katolizálástól, ha türelmesen bánnak vele és meghagyják jelenlegi lakhelyén. A király hozzájárult kimaradásukhoz.

12 Az első telepesek 1696.szeptember 5-én népesség- és vagyonösszeírásra került sor Szekszárdon.

13 A névsor rövid, de becses, hiszen az első megbízható adat a töröktől felszabadított város lakóiról. íme az első névről ismert adózók: Borsos István, Horváth Ferenc, Illia, Iszkadi Ferenc, Jónás Péter, Keretsényi László, Lábér Miklós, Marko Petko, Radoszan, Stepan, Sükösdi Péter, Veszenie. A Szekszárdhoz tartozó Nyámádon 18 magyar családot írtak össze, úgymint: Ágoston, Baranyai, Borsos(András, János), Dámján, Demeter, Faddi, Ferenci, Fülöpszállási, Kelemen, Kis Madaras, Majsai, Nagy, Petényi, Tóth, Varga. Az ugyancsak szekszárdi területen fekvő Űjpalánkon 58 rác, köztük 48 katonáskodó családot írtak össze. Nevük megfejtésével adósak vagyunk.

14 Összesítve Szekszárd 1696. évi népességi adatait, arra a következtetésre jutunk, hogy belterületen: 13, külterületen (Nyámád és Palánk): 76, összesen 89 család élt. Sajnos, egyikükről sem lehet kimutatni, hogy a török hódoltságot és a felszabadító háborút túlélő, valamikor a Felsővárosban és Csatáron lakó családok-e, vagy idegen jövevények. De nagyon valószínű, hogy a török kiűzését követő első évtizedben ismét Szekszárdon tartózkodtak azok a hajdúk, akik egykor a szekszárdi török bég zsoldjában álltak.

15 A múlt században még élt a hagyomány, hogy „...a török járom alatt kihúzódtak Szekszárd lakói a városból a pusztákra: Bat, Csatár, Palánk és Nyámádra..."

16 Kézenfekvő, hogy ezek utódait is visszatelepítette az apát. Egyes adatok szerint Nyámád, Ikcse és Palánk lakóiból alakult Szekszárd török utáni első magyar községe.

17 Ezt a feltevést igazolja az 1703. évi összeírás, amely Nyámádon már egyetlen lakost sem számlál, ugyanakkor név szerint szerepelnek Szekszárd belvárosi lakói között. Mérey 1700-ban Budán járva 70 családról tesz említést, nevüket azonban nem közli.

18 Három év múlva két összeírás készül, mindkettő a lakosság szaporulatáról tanúskodik. A