Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

nek írja, de Ottendorf az országút felől (a mai Széchenyi út) úgy látta, hogy „részben kőfallal, különben pedig sárfallal" kerített. Az utóbbi vélemény látszik elfogadhatóbbnak. A váron belül Szulejmán szultán dzsámiját kicsiny deszkaépületnek írta le Evlia Cselebi, nyilvánvalóan itt az egykori apátsági egyházat kell értenünk, amely többszörösen leégett épületét a török deszkából állította helyre. A vár déli oldalra nyíló kapujáról is csak Evlia Cselebi tesz említést. A vár kapuja előtt, a Béla tér közepén egy árok haladt. Ezen árok folytatódott a domb alján a piactéren át egészen a Séd-patakig. A vár keleti oldalán azonos leírásban sík rétet láttak az utazók, de Ottendorf itt még egy leégett török vendégfogadót (karavanszeraj) is feljegyzett. Mindketten tévesen ítélték meg Szekszárd folyóját, mert itt a Duna helyett a régi Sárvíz folyt. A szandzsákbég palotáját Evlia a váron kívül, a Vörösmarty és Dózsa György utcák találkozásánál jelöli meg. Feltehetőleg az a középkorból ittmaradt egykori udvarház török módon átépített kőépülete lehetett. A mezőváros központi terét a várkapu előtt, az árkon túl jelöli meg. Evlia itt szemben a vár kapujával látta a kicsi sötét gőzfürdőt, amely talán a múlt században a Fejős-féle házként ismert épület helyén állhatott. Luigi Marsigli császári őrnagy 1700 körül Szekszárdon a volt török fürdőben talált egy követ, s rajzát is leközölte. A kövön lévő feliratok esetleges római eredetre utalnak, amit a törökök másodszor is átfaragtak és a gőzfürdőjükben felhasználtak.

146 A fürdő útján túl pedig egy cseréppel fedett fogadót is leírt Evlia, ami a mostani belvárosi templomtól délnyugatra a volt Fejős-féle házhoz közel álló egykori „Fekete Elefánt" nevű vendégfogadó épületének a helyén állhatott. A várral szembeni oldalon a harmadik jeles épületként az ott lévő cseréppel fedett dzsámit jelölte meg Evlia, erről sejthetjük, hogy a középkori plébániatemplom átalakított épülete lehetett. Egykori helyéül a városháza és a Bartina Áruház telkét vehetjük számításba. Az építészettörténeti kutatások Szekszárdon egy dzsámi és négy mecset építésére következtetnek. A mecset, törökül meszdzsit, tulajdonképpen csak imaház vagy a keresztény kápolnának megfelelő kisebb helyiség, ahol a gyülekezetnek a pénteki nagyimát a hutbét nem tartják meg. Az utóbbit csak dzsámiban mondják el. Szekszárd központi tere az 1663 körüli években is a törökül csarsinak nevezett Béla tér volt. Itt a régészek az utóbbi évtizedekben bőven találtak építkezések közben előkerült török kori falmaradványokat és használati eszközöket is. Ottendorf leírása az egykori városképet még kiegészíti azzal, hogy a vár északi részétől, a Vörösmarty utca vonalát a mai Posta épülete felé meghosszabbítva a régi Sárvízig, valamint a vár déli sarkától, a Béla tértől a Garay téren át a Sárvízig „magas cölöpökből álló kerítés" haladt. Ennek a kerítésnek az országúton, amely áthaladt rajta, két kapuja volt. Azonban nem tartjuk valószínűnek, hogy a mezővárost teljesen körbekerítették volna. Egyik utazó sem beszél a török temetőről, amelynek turbános sírkövei az egykori takarékpénztári épület építkezése közben, 1925-ben kerültek felszínre. A leletek alapján a török temető a Béla tér és a Bezerédj utca torkolatának déli oldalán lehetett. Mivel akkor a Béla tér a Garay tér felé nem volt kinyitva, a török temető ezen a lejtős domboldalon feküdhetett. A török korból a nevezett csarsi közepén álló kútról és az azt ellátó föld alatti vízvezetékekről régészeti feltárások alapján tudunk. Az egykor használatos török vízvezetékcsövek néhány darabja is a felszínre került. Az egykori leírásokban a vártól északra fekvő Séd völgye: sík rét, termékeny föld és nádasok borította helyként szerepel. Ezen a helyen (a Marx Károly u. környékén) Cifka Anna a régi, a török korból származónak vélt „Pandzsar" elnevezést helynévként használja. Őszerinte a szekszárdiak a múlt század végén így használták. A török „pandzsar" szó jelenthet: répát, de jelenthet ernyőt, fedett tetőt is. Talán a környékenjelentős répatermésről, vagy pedig a Fürdőház utcai pincék elé épített tetők használatáról nevezhették el?

147 Szekszárdon a török korban működő fazekasok kerámia használati tárgyainak leletei a Széchenyi utcában kerültek felszínre. Mészáros Gyula itt bosnyák jellegű kerámiatárgyakat tárt fel. Ezek a használati tárgyak az itt élő törökök mindennapi életére is következtetni engednek. Evlia Cselebi leírásából tudjuk, hogy az itt élő törökök „határszéli bosnyák embe-