Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

egyesül. Yeni várát elhagyván 4 óra alatt Tolna palánkára mentünk...". Ugyancsak egy másik, 1663. évi útleírás szintén említi Újpalánkát, ezt Ottendorf Henrik jegyezte fel. Ő a következőket észlelte: „Újpalánk, Óvár vagy Újpalánk két órányira Tolnától mintegy mocsárral és vízzel körülvett szigeten fekszik, tehát a természettől valamivel jobban meg van erősítve, bár az épület más palánképületekhez hasonlóan cölöpökből és sárfalakból van megalkotva. A Duna nem messze keletre folyik el mellette, de innét nem lehet látni. Mocsár veszi körül, s csak egy nagy felvonóhídon lehet odajutni. Mivel a nagyvezér azt hitte, hogy a nehéz ágyúkat ezen nem tudja átvinni, a mocsáron át még egy hidat épített, valamivel feljebb, jobb oldalon. Mihelyt az ember az említett felvonóhídon átjut, jobb oldalt egy vendégfogadó fekszik. A palánkot az utas zöldellő és szilárd talajon hagyja maga mögött, azután a mocsár másik oldalára jut, melyen keresztül körülbelül 80-90 mérőpózna hosszában széles és erős töltés vezet keresztül. Ez fonott kerítéssel ellátva és földdel kitöltve, jól meg van védve, de esős időben nagyon mély és sáros, úgyhogy a törökök a nagy ágyúkat csak nagy fáradsággal tudták átvinni rajta. A töltés végén az ember mély úthoz jut, mely hegyek és erdők közt vezet felfelé. A vidék idefelé itt-ott sík föld, melyet dombok, szőlőhegyek, erdők és szántóföldek tarkítanak."

140 Űjpalánkán az 1670/80-as években már délszláv földművelő lakosság is élt. Erre az 1692. évi Martonfalvay-féle urbárium és több lakos visszaemlékezései is utalnak. Az 1606 után lassan megindult török konszolidálódás velejárója volt, hogy az elhagyott faluhelyeket vagy mezővárosok üres háztelkeit új délszláv telepesekkel népesítették be. A délszláv telepítés - a rendelkezésre álló források szerint - két nagyobb üteme az 1623 utáni és az 1663 utáni évekbeli volt. Szekszárd mezővárosban is 1623 után már laktak délszláv telepesek, de csekélyebb számuk következtében róluk alig tudunk valamit. A szekszárdi szandzsák újjászervezése következtében 1606 után a korábbi három helyett csak két náhijéből, a szekszárdiból és a tolnaiból állt. Szintén két török kádi működéséről tudunk, a szekszárdiról és a tolnairól. A korábbi anyavári (ma Janya) náhije területét a két másik náhije között oszthatták szét. Legalábbis az 1590-1642 között ismert török összeírásokból ez derül ki. Ha feltételezzük, hogy a török egy-egy náhije területét a piaci körzetek valamilyen figyelembevételével alakíthatta ki, akkor a szekszárdi náhije is Szekszárd akkori piaci körzetét tükrözi. Mindenesetre a szekszárdi náhijét három további kis tájra bonthatjuk fel: a szekszárdi településcsoportra (a mai Szekszárd területe), a Sárközre, és a Mórágy-Báta körzetre. Ezen a területen a törökök a következő összeírásokat készítették el. HELYSÉGEK 1590/91 1622/23 1631/32 1641/42 (1) SZEKSZÁRD 30 hane 7 hane 7 hane 8 hane ETE 112 10 23 BÁTASZÉK 46 5 BÁTA 83 26 26 20 (5) NYÉK 50 33 33 NAGY-HIDAS 10 13 13 6 EBES 52 10 2 MALONTA 3 DECS (KISDECS és ASSZONYFALVA) 107 54 54 57 (10) SZENTMIKLÓS 11 8 8 9 PILIS 29 14 12 LAK 6 SÁG 21 KAKASD 7 (15) HARC 17 KIS- és NAGY-BAT 15 -