Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

gárai a török elleni hadműveletek részeseivé váltak. 1602. aug. 29-én Jemisdzsi Haszán pasa nagyvezér - levélben jelzett - csapatai Székesfehérvárt visszafoglalták. Néhány héttel később Mátyás főherceg és Russwurm Herrmann tábornok serege elfoglalta és megerősítette Pestet. Ekkor Jemisdzsi Haszán pasa nagyvezér Pest ellen vonult, de a körbesáncolt királyi csapatokat nem tudta kiverni. A nagyvezér török csapatai Tolnára vonultak vissza. A Pesten lévő királyi csapatok 1604. máj. 29-ig ottmaradtak, s erődített táborukból előbb Budát ostromolták, majd a Duna mentén a török területeket támadták. Az egyik ilyen támadás során ismét Althán Adolf ezrede, Kollonich és Thurzó lovasai, valamint Pogrányi Benedek naszádos katonái a Dunán le az adonyi palánkot, a dunafóldvári palánkot és a paksi párkányt égették fel. Ezt követőleg Russwurm tábornok és Althán ezredes háromezer muskétással, a komáromi hajdúkkal, sajkákon a Dunán lefelé indult el, Kollonich a Dunaparton haladt a lovassággal: „...tizenhat mérfölddel Buda alatt, Szerdahelynél, Szekszárd közelében - hol a Sárvízen a törökök hidat vertek - akadtak rá Murád pasa hatnyolc ezer főnyi elsáncolt seregére, amelyből a kialakult csatában hat-hét ezer főt levágtak. Elfogták a szekszárdi béget is, és elragadtak tőlük 200 foglyot és három zászlót, a hidat felgyújtották. E csatáról a pesti táborban 1603. aug. 30-án és szept. 13-án kelt hadijelentésből tudunk.

136 A törökök a magyar hajdúk ellen a krími tatárokat hozták be. Pecsevi Ibrahim oszmántörök történetíró és pécsi lakos erről így ír: „...Lala Mehmed pasa azután Budáról elindulván Pécsett a kán őfelségével találkozott, miként azt a kánról szóló sorokban megírtuk. Onnan Belgrádba ment, s a hadsereg felszerelését és készleteit egészítette ki, s azután a végek felé indult. A boldogult engem Szekszár nevű állomáshelyről a kánhoz küldött. A siklósi náhijében a Dráva folyó partján találtam őt a tatár sereggel. (...) Gázi Giráj kán Pécsett (1603. jún. 10. után) telelt és a hitetlenek országában portyázásokat végzett...".

137 A 15 éves háború az 1606. évi zsitvatoroki békeszerződés után lassan csillapodott le. Azonban a békeszerződés csupán a központi főhadak nyugtát jelentette, de a végvidéken a kisebb portyák tovább folytak. A magyar földesurak török területen lévő birtokainak további adóztatása is így folytatódott. A török uralom Szekszárd környékén ismét megszilárdul. Erről szól a „Budai pasalik felosztása és részeinek jövedelmei" című jegyzék, amelyet Ali Aini 1619-ben keltezett, s benne a szekszárdi szandzsák évi jövedelme 234 600 akcse összegben szerepel. Keltezése a török uralom lassú konszolidálódására utalhat. Ezután 1628. aug. 30.-1629. aug. 19. közötti évből a szekszárdi szandzsák török zsoldos helyőrségeinek egy fentmaradt jegyzékét ismerjük. Ebben a jegyzékben Paks, Tolna, Szerdahely-Újpalánk, s végül Bátaszék török helyőrségei szerepelnek. Szekszárd török őrségéről e jegyzékből nem kapunk tájékoztatást, de más adatokkal kiegészítve Szekszárdot is be tudjuk mutatni. Fegyvernemek PAKSON TOLNÁN ÚJPALÁNKON BÁTASZÉKEN SZEKSZÁRDON janicsár 15 16 tüzér (topcsi) 8 5 4 lovas (ulufedzsi) 30 26 17 160 gyalog (azab) 31 13 10 martalóc 15. táblázat: A szekszárdi szandzsák török helyőrségei az 1628. évi zsoldjegyzékeik alapján A 14. táblázat a török zsoldos haderőt jól érzékelhetően mutatja be, de ha a korábbi XVI. századi hasonló táblázatos kimutatással összevetjük, azonnal szembetűnik, hogy korábban egyes helyőrségekben több török zsoldoskatona tartózkodott. Itt azonnal meg kell jegyeznünk, hogy az itt bemutatott török zsoldos haderőt a javadalmas szpáhi lovasság és a félkatonai alakulatok, mint a martalócok vagy müszellemek, stb. egészítették ki. Feltételezhetjük korábbi példák alapján, hogy a janicsárok jelentős része is javadalmas tímárbirtokokból éit. Ezekről a török hivatalok más jegyzékeket készítettek.