Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

Az 1563/64. évi török összeírás adatai szerint Szentmiklós falu határában 18 szentmiklósi, 15 szerdahelyi, 2 decsi, egy-egy sági, tolnai és szekszárdi termelt gabonát. A szentmiklósi 18 gabonatermelő összeírása ellenére a törökök itt 11 kaput adóztattak meg. Ha a török adóösszeírásban szereplő kapuadó egységet egy-egy háztartás vagy gazdaság fogalmába értjük, akkor a fenti körülmény azt jelenti, hogy a vagyontalan adófizetésre fel sem jegyzett családok is csekély mennyiségű gabonát termelhettek. Ez is bizonyítja azt a feltevést, hogy egy-egy faluban többen éltek, mint amennyit a törökök összeírtak. A szegények száma Tolnán 1553-1576 között a korábbi 35%-ról közel 46%-ra növekedett. Ez az arány Szekszárdon és közvetlen szomszédainál is hasonlóképpen alakulhatott. A szentmiklósiak közül 18 gabonatermelőből mintegy 8 fő termelt 8-10 kilónál nagyobb tizedmennyiséget, tehát csak ezek vihettek gabonát piacra eladni. Ez a 8 fő az összes mintegy 40%-a lehetett nagygazda szintjén, ez az arány az említett ebesi gabonatermelőkével nagyjából megegyezik. Szekszárdon is hasonlóképpen alakulhatott a népesség társadalmi vagyoni megoszlása. A búzatermelés színvonalát az egy termelőre eső átlagos terméshozam jobban jellemzi, mint a helységenkénti termés. A Sárközben 1565-ben a szigetvári urbárium alapján egy termelőre eső búzatermés 13-40 hektoliter között állapítható meg. így Ebesen 23 hl, Szentmiklóson 38 hl, Kesztölcön és Deesen 32 hl, viszont Sióagárdon 67 hl gabonaátlag mutatkozik. A legjobb gabonatermés tehát a Szekszárdtól északra eső helységekben volt.

121 Alighogy Szekszárd környékén helyreáll a népesség korábbi száma és a gazdasági élet színvonala újra emelkedik, ismét megjelennek a magyar földesurak, s adóztatni kezdenek. Az 1561. évi szigetvári urbárium feljegyzéseiben szerepel Szigetvár tisztjei közül Bosnyák Márton, mint Mányok és Ság, Szekcsői Máté pedig mint Györké és Őcsény földesura. Rajtuk kívül 1568-ban újra egy újabb földesúr jelenik meg Martonfalvay Imre deák, aki korábban Török Bálint szolgálatában állott. Amint egykorú feljegyzéseink is tükrözik, Szekszárd környékén 1558 után kiteljesedett a kettős török-magyar adóztatás rendszere, ami a jobbágyság teherbíró képességét próbára tette. Erről tár elénk őszinte vallomásokat az a jobbágylevél, amit 1559. ápr. 15-én, Szekszárdon kelteztek. Ezt a levelet, „Szegény icseiek, szerdahelyiek, ságiak és szentmiklósiak Te Nagyságod jobbágyai", aláírással Horváth Márk szigetvári főkapitánynak írták: „annyira megszegényedtünk, hogy immár az kenyérben sem ehetünk..."

122 Az említett levél Szekszárdon kelt, ahol írástudó deák élhetett, aki a szomszédos falusiak írásbeli ügyeit intézhette. Ez a körülmény Szekszárd bizonyos körzetbeli kulturális szerepét bizonyítja. A korábban még szigetvári tisztként javadalomként lefoglalt birtokokat Szigetvár 1566. évi eleste után is kezelőik megtartották. Ezeket örökletes birtokká kívánták maguknak tenni. Szekszárd környékének új földbirtokosai közül Martonfalvay Imre deák, 1571. febr. 21én, Prágában kelt Miksa király adománylevelével a kapornaki hiteleshelyen Malomsári Istvánnal együtt beiktatta magát Szerdahely, Győrke, Őcsény, Almás, birtokába. Ezt megelőzőleg még Tolna és Baranya vármegyék együttes 1564. évi dikális adóösszeírásában Szekszárd 6 porta után a szigeti várhoz adózott. A dikális adót akkor a szigeti vár fenntartására szedték. Egyébként királyi hadiadó volt, amit máskor a vármegyék szedtek be. Ennek volt az adóegysége a porta, amely szintén a paraszti gazdaságok termelőképességén alapult. Az 1564. évi dikális adóösszeírásban még szerepel Ebes és Csatár, mint a váci püspök birtoka, de most (1564-ben!) a szigeti várhoz lefoglalva 6 porta után adózott. Továbbá Szentmiklós, Szerdahely, Janya és Ság, mint Bosnyák Márton javadalma 6 porta után, valamint Györe falu, mint a pécsi püspök birtoka 2 porta után, Őcsény és Asszonyfalva, mint Szekcsői Máté birtoka együtt 4 porta után fizetett.

123 A szigetvári végvár, amely 1558-1566 közötti rövid időszakban Szekszárd környékén a magyar államiságot és földesuraságot együtt képviselte, leginkább is időszakonként megjelenő katonái által, eleste után is hosszú távú hatást hagyott maga után: az újonnan meggyökeresedő magyar földesurakat. Ezek közül Martonfalvay Imre deák játszotta a döntő szere-