Szekszárd város történeti monográfiája I. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD AZ APÁTSÁG ALAPÍTÁSÁTÓL A TÖRÖK KIVERÉSÉIG (1061-1686) ... - A török szultán szandzsákszékhelye

A pozsonyi törvényszék előtt tehát Bosnyák Tamás és a Martonfalvay család a Szekszárd környéki (a Gemenc melletti Ózsákpusztán volt Györké falu) vitás birtokaikat megoszta. Tették ezt úgy, mintha a birtokaik nem is lennének török uralom alatti területen, s ebből a törökök ismert alkukészségére következtethetünk. Mivel minden hódoltsági falunak volt egy török javadalombirtokosa is, aki 1610 után általában felvette a magyar földesúr társával is a levelezési kapcsolatot, és közös dolgaikról megalkudtak. Ezt tette Iszmail szekszárdi szandzsákbég is Bosnyák Tamással Kajmád rác betelepítésekor, ahogy erről az anyavári urbárium idézete is tanúskodik. Ez az urbárium a Szekszárd környéki falvakról 1633. márc. 30-án feljegyezte: „Az Tolna vármegyében lévő Ságról volt Füleken Dániel Mátyás. Ezzel együtt Győrkén lakozó Német (?) Márton miatt való háborgás végett hoztak egy csizmát, egy nyestet, egy patyolatkeszkenőt. 1634. ápr. 13-án voltának Fülekben Györkén lakozó Kozma Bálint, az másik Iczén lakozó Szabó Gergely hoztanak egy néhány aszalt halat. Cigány, törökkel bélelt emberek." A pozsonyi ítélőszéken való megegyezés nyomában Bosnyák Tamás és a Martonfalvay család feltehetőleg más ügyekben is szót értett. Erre utal Martonfalvay György veszprémi katona 1632. máj. 28-án Pápán kelt levele, ahol magát Bosnyák Tamás anyavári uradalmának intézőjeként írta alá. E levélben Martonfalvay arról írt, hogy a sági, az őcsényi, és a szentmiklósi jobbágyok az ő megkerülésével egyenesen Surányba (Nyitra m.) adják fel magyar adóikat, s azzal fenyegetődzött, felhozatja őket, mert: „a szekszárdi Izmai nevű bék azt írja, hogy ő kész volna az én igazságomat is megadni".

153 Tolnay András veszprémi katona 1652. szept. 8-án, Győrben kelt zálogoslevele szerint Martonfalvay Ádám Tolna megyei jószágát, úgymint Szentmiklóst, Nyámádot, Ságot, lesét, Győrkét, Fejérvízt és Őcsény felét mindennemű hasznával zálogba vette. E zálogbirtoklásért Martonfalvaynak minden évben az úrnapi győri vásárkor hét pár csizmát és három vég vörös abát tartozott szolgáltatni. A Szekszárd melletti Szentmiklós falu lakói 1654. szept. l-jén Martonfalvay Ádámnak Nagy-Megyerre írt levelükben a halászatukról és a magyar részre való adóik felviteléről adnak hírt. A szentmiklósiak levelében szerepel: „mivel hogy bizony az halnak is fölötte nagy szükségében vagyunk, az vizek igen elapadtanak földünkben, és bizony sohult még ételre valót is nem foghatnak, nem hogy valami jóva való pozsárokat szerezhetne ember". A magyar adóikról pedig ezt írták: „mivel az rajtunk uralkodó török uraktól még arra alkalmatos szabad utunk nem engedtetett (...) hitlevelet is kívánjuk urasságodnak mostan hozzánk jönne". Az őcsényi jobbágyok levelüket Veszprémbe Martonfalvay Györgynek év nélkül június 6-án keltezték. Az őcsényiek a magyar részre fizetendő adóikról alkudni kíséreltek meg: „ez itt való török változó uraink miatt oly ínségben és nyomorúságban fizetésben vagyunk (...) amint ennek előtte is, de azon könyörög a szegénység, hogy esztendőként az summa 12 Ft legyen". Szintén Veszprémbe, Martonfalvay Györgynek címzett keltezetlen levélben a nyámádiak panaszkodnak: „felette nagy gondunk volt, csakhogy igen kevesen vagyunk, úgy annyira, hogy négy hámostánál több nincsen közöttünk; Kelemen János, Madaras Vince, Török Ferenc, Török Péter". A nyámádi négy felsorolt igásgazda neve Szekszárd adófizetőiről készült korábbi török összeírásokban szerepel. Ezért a Szekszárd belső háztelkeiről kiköltözők egyik részét a nyámádiakkal azonosíthatjuk. A levelekben elősorolt körülmények mindegyike a Szekszárdon élő református magyarokra is érvényesek voltak. Az utóbbi két év nélküli levélben címzett Martonfalvay György Veszprémben 1636 körül szolgált. Ezért a levelek korát is az 1636 körüli évekre tehetjük.

154 Szekszárd középkori földesurai, az apátok 1540 után sokáig sehol sem szerepelnek. Az 1562. évi nagyszombati zsinaton a szekszárdi apát nem jelent meg. Ezután róluk már csupán 1603-ban esik újra szó. Ekkor Fületinczi Gerdák Márk, esztergomi kanonok a szekszárdi apát cím viselését felveszi, de földesúri jogaival nem élhetett. Mivel azt Szekszárdon foglalóként, majd nádori adománylevéllel magát birtokba helyező Martonfalvay család gyakorolta. A következő ismert apáti címet viselő főpap, Kály Péter csornai prépost volt. Sokkal többet tudunk Győri Istvánról, aki győri kanonok, vasvári prépost és hahóti apát volt. Ő,