Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD IPARA - Ipartestületi élet

A vesztett háború és a forradalmaktól megtépázott Csonka-Magyarország egyik legkisebb megyeszékhelyén a Trianon miatt fellépő piaccsökkenés hosszú ideig megakasztotta az ipari tőkefelhalmozást. A pénzszűke - néhány évig az infláció - miatt széles körben továbbélt a ledolgozás rendszere, ami abban nyilvánult meg, hogy a földműves szántással, fuvarozással és terménnyel, borral egyenlítette ki tartozását a bognárnak és kovácsnak. A gazdasági válság 1928 elejétől 1933 végéig számos gyengeséget hoz a felszínre. Sokan válnak vagyonbukottá a tőkehiány, a hozzá nem értés és a korszerűtlen, nagy költséggel előállított termékek eladhatatlansága miatt. Még a korszerűen felszerelt Molnárnyomdának is tetemes veszteségeket kellett elkönyvelnie. 1931. augusztusában az alkalmazottak közel felét, köztük tapasztalt szakmunkásokat, kellett elbocsátania. Nem csodálhatjuk, hogy újabb gyáralapításokra nem került sor. Nem téveszthet meg bennünket az a fajta lapértesülés, amely „gvár"-ként, „vállalat"-ként tüntet fel néhány szekszárdi céget. A, Jitte Testvérek Tolnamegyei Mérleggyár, Gépjavító és Villamossági Vállalat", a „Müller Testvérek Gépgyára", Posta János „mérlegkészítő üzeme" éppúgy mint a „szikvízgyárak" csak hangzatos reklámok voltak. Egy részük időnként szüneteltette iparát. Néhány éves gazdasági élénküléstől eltekintve sok nehézséggel találták magukat szembe a szekszárdi iparosok. A cipészek és cipőkereskedők a cseh Bata cipőgyár iparteleplétesítési kísérlete ellen, az építőiparosok a pécsi és budapesti tőkeerős vállalkozóktól elszenvedett károk miatt emeltek panaszt a pécsi iparkamaránál. Nehezen viselték el, hogy 48 városi kislakás megépítésére (Kinizsi, Mészáros, Lázár, Toldi u.) a budapesti Relia N. építési vállalat kapott megbízást a szekszárdi polgármesteri hivataltól, a kórház 1928. évi bővítési munkálatainak fővállalkozója a pécsi Márovics Andor lett. Eközben Diczenty László szekszárdi építésznek a pénzügyi palota megépítésére beküldött pályázatát „alaki hibák miatt" elutasították. Iskolák, plébániák és templomok tatarozását, s általában a középítkezéseket idegen vállalkozókra bízzák, - hallható mindenünnen. A panaszok nem minden esetben fedik a valóságot, hiszen Debulay Imre lakatos, Fábián Mátyás építési vállalkozó és mindazon szekszárdi iparosok, akik kellő tőkével és felszereltséggel rendelkeznek, sok munkát elnyernek. Közreműködésükkel épült fel a városi vágóhíd és jéggyár, a tégla- és mészégető kemencék, a kórház több részlege és 1936-ban a katonai laktanya.