Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD IPARA - Ipartestületi élet

Babus Jolán 30 évvel ezelőtt készített interjúiból az derül ki, hogy a takácsmesterség kihalását nem a céhrendszer megszűnése, hanem a házifonás elsorvadása s ezt követően házifonal hiánya váltotta ki.

123 Hatása továbbgyűrűzött a kékfestőiparba és ruházkodásba. A szekszárdi szőlő járó emberek csak a házifonalból szőtt vásznat becsülték, hiszen abból lett a „kékfestő-kötény", amit munkában, ünnepen egyaránt viseltek. Lakos Antal kékfestő mester emlékezete szerint kötény nélkül még templomba se mentek. Az emlékezők szerint e szakmában is voltak kontárok, kik az ún. Kenderföldek határrészben termesztett, majd kiáztatott, tilolt és font fonalat megszőtték. Pamuttal keverve enyhítettek a fehérneműnek szánt vászon érdességén.

124 Ipartestületi élet AZ IPARTESTÜLET FELADATAI, MŰKÖDÉSE, JELENTŐSÉGE A Szekszárdi Általános Ipartestület 1889-ben szerveződött. Az Iparos-székház falai között folyó eseményekről a sajtó mindig beszámolt, ezért a hiányos levéltári forrásokat jól kiegészítik a korabeli újságcikkek. Äz információk birtokában felvázolhatjuk az ipartestület hatáskörét, feladatait, a székház falai között végbement vitákat és a meghozott döntéseket. Az ipartestületnek alapszabályzata szerint hatósági feladatokat is el kellett látnia. Ez abból állt, hogy iparügyi kérdésekben tájékoztatta a polgármesteri hivatalt, odafigyelt, hogy az iparosok csak a törvényes korhatárt elért gyermekeket alkalmazzák s azokkal szerződést kössenek, őket oktassák, templomba és iskolába járassák, jó bánásmódban részesítsék. Tanonclajstromot vezettek, kiállították a segédek munkakönyvét, s azt nyilvántartották. Célként a testületi tagok közti rend és egyetértés fenntartása szerepelt az első helyen. További fontos szempont volt az iparosok érdekképviselete, előrehaladásuk ösztönzése, a segélypénztár működőképességének támogatása. Békéltetőbizottságoknak kellett foglalkozni a mesterek, segédek és tanoncok között felmerült nézeteltérésekkel. Az ipartestület tagja az lehetett, aki Szekszárd területén képesítéshez kötött mesterséget folytatott. A tagok résztvehettek a testületi üléseken és szavazhattak. A kiskorúak csak meghatalmazott iparostársukkal képviseltethették magukat a szavazásokon. A tag jogai közé tartozott igénybe venni az elöljáróság segítségét munkásközvetítésben és munkaszervezésben egyaránt. A testület becsületét megvédeni, érdekeit előmozdítani, minden tag szent kötelességévé tették. A késedelmeskedőktől a tagdíjakat akár közigazgatási úton, közadók módjára hajtották be. Az ipartestület vezető szerve az évi egy alkalommal ülésező közgyűlés. Határozatképességéhez a tagok egyharmadának jelenlétére volt szükség. A tagok felállva szavaztak. Csupán személyi kérdésekben, ha azt legalább 10 tag indítványozta, rendeltek el titkos szavazást. Két közgyűlés közti időben a 20 iparosból alakult elöljáróság intézte az ügyeket. Egy évre választották meg tagjait, akiknek legalább 9 éves önálló iparosi múlttal kellett rendelkezniök Szekszárdon. Ügyköre: a hatósági teendők ellátása, lajstromvezetés, a fizetett alkalmazottak (jegyző, pénztárnok, ügyész) munkájának szemmel tartása (ehhez igénybe vett 3 számvevőt). Elkészítette az éves költségvetési tervet, jóváhagyása után ellenőrizte végrehajtását. Ellenőrizte a tanonciskola működését. Háromszori igazolatlan távollét után a „vétkes" elöljárót 20 forintra bírságolhatta. Az elöljáróság soraiból választották meg, titkosan,az elnököt, aki a testületet harmadik személyek irányában képviselte.

125 A város polgármesteri hivatalával szinte napi munkakapcsolatot tartott fenn az Ipartestület elnöksége, bizottságai és szakosztályai. Az I. fokú iparhatóság hatáskörét betöltő polgármester - az Ipartestület javaslatára - iparhatósági megbízottakat vett igénybe