Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD IPARA - Kisipar

Ausztria nagy részét; hazatérve továbbképző tanfolyamokat szervezett Egerben és Szekszárdon. 1921-ben önállósítja magát. Elsősorban magyar motívumokat használ, de művészi hitelességgel barokk és biedermeyer stílű bútorok is készülnek jól felszerelt br. Augusz Imre u. 1. sz. alatti műhelyében. Mint buzgó evangélikus, 1927-28-ban az ev. templom épületasztalos munkáit, beleértve a tölgyfaajtót és padjait is, atyjával: T. Imrével együtt nagy műgonddal és szolid áron végzi el. Utóbbi 1928-ban a szekszárdi kórház igazgatói épületének berendezésére is megbízást kapott.

52 Ácsok A svéd származású Richolm László Lehel u. 1. számú családi háza padlásán az egyik gerendába vésve az alábbi szöveg olvasható: Pekari Mihály csinyáta 1863-ban. Fia, János 1897-ben Budapesten szétszedte, majd Szekszárdra szállítása után összerakta Frigyes főherceg pavilonját. A 23 m hosszú és 7 m széles, két melléktermú, emeletén erkélyes szobájú pavilont 1897. május l-jén nyitották meg az Augusz-család parkjában (a Korzó áruház helyén). A 60-as, 70-es évek szanálási hulláma a pavilont sem hagyta érintetlenül. Ma a gemenci szabadidő-központban kiállítótermül szolgál. A két háború között húsz ácsmester működött a megyeszékhelyen, felerészük a Felsővárosban lakott. Bádogosok A város bádogosai közül a Fusz és Hradek a legismertebbek. Fusz ősei gazdálkodóemberek voltak, csak a századfordulón jelenik meg közülük az első bádogos, egyúttal üvegező és később vízvezetékszerelő. Mindkét fia folytatta a mesterséget. Az 1828. évi nádori összeírásban említik először Hradek Jakab bádogost, majd apáról fiúra száll a mesterség. A két háború között működő Hradek Lajos, a polgári iskola befejezése után, apja Hradek Károly Lajos Rákóczi u. 21. sz. műhelyében sajátítja el a bádogosságot, majd a vízvezetékszerelést is. Nagykorúságát elérve a Triebler Ilma (Csonka köz) 8. szám alatt nyitott műhelyt.

53 A Hradek-család elterjedtségét jelzi, hogy a két háború között két fodrász (Nándor és Vilmos) is kikerült közülük, s akkor nevelkedett Károly, a napjainkban is dolgozó ismert órásmester. Borbélyok és fodrászok Valaha réztányért használtak a szappanozáshoz és érvágáshoz, ezért lett mesterségük címere. Városunkban a két világháború között 42 borbély ill. fodrászműhely és szalon működött. A műhelyek fele a Széchenyi és Rákóczi utcában ül. Garay és Szent István téren (Korzón) volt található. A többi utcában dolgozó borbélyok házhoz is eljártak, hogy heti egy, maximum két borotválást, havi egy hajvágást elvégezzenek állandó kuncsaftjaikon. Fizetségül ritkábban készpénz, gyakrabban élelmiszer ill. gabona járt. Túlnyomó többségük borbély (férfi fodrász). Bencze János, Becker József és Hussy Károly nevet szereztek maguknak nemcsak az úri, hanem a hölgyfodrászatban is. Bencze János a Garay tér 6. sz. alatti bérelt műhelyében kezdte el működését, majd 1929-ben nagy költséggel berendezte fodrászszalonját a Garay tér 18-ban. Két év múlva beszegődött Klein Sándor, aki 16 havi párizsi tanulmányútján elsajátította a specialis tartós ondoláló" eljárást. Versenytársa Becker József a Mutschenbacher-féle házban (Wosinsky 2) 1928 óta bubiés etonfrizurakészítést, ondolálást, hajfestést, hajfonat- és parókakészítést, manikűrözést és színházi maszkírozást vállal.

54