Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - A szekszárdi zsidók deportálása

élén dr. Leopold Kornél hitközségi alelnök (a Hitelbank vezérigazgatója) üdvözölte az érkezőket. A beiktatást végző elnök pedig - saját előkelő főutcái házában - fényes lakomát adott a rabbi tiszteletére. Feleségét megválasztották az Izraelita Nőegylet elnökének.

80 A filigrán, halkszavú főrabbi a vidék szellemi életének felemelését tűzte célul maga elé. Joggal írhatta róla a tudós paptárs, Scheiber Sándor

81 Dunaföldvárról, hogy: „zsidó tudós a vidéken". Rabbi és bölcsészdoktori diplomát szerzett Budapesten. Disszertációját A biblikotalmudikus higiéné címet viseli. Nyomtatásban jelentek meg háborús imái és egyes prédikációi. A Balu és Bloch emlékkönyvekben, az IMIT évkönyvekben, a Magyar Zsidó Szemlében, külföldön pedig a Monatschrift für Geschichte und Wissenschaft des Judestums-ban és a Revue des Études Juives-ben olvashatók írásai.

82 Külön tanulmányt érdemelnének a különféle hírlapokban és folyóiratokban a judaisztika újabb eredményeit taglaló cikkei.

83 Városa nagy tiszteletben tartotta főrabbiját; 25 éves papi jubileumán (1927) a vármegye, a megyeszékhely előkelőségein kívül a helyi protestáns egyházak vezetői és az iskolák tisztelegtek nála. Több ízben meghívták biblikus témájú előadásokra. 1944-ben híveivel együtt lett mártírrá Rubinstein Mátyás.

84 A szekszárdi zsidók deportálása ELŐZMÉNYEK Öt évvel a magyar zsidók deportálása előtt megjelent a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. évi IV. tc, s azt követték a végrehajtási utasítások. A Tolna megyei Törvényhatósági Bizottság igazoló választmánya tüzetesen megvizsgálta, hogy a törvény kiknek ad mentességet, s kiket kell kizárni a tagok közül. 1939 szeptember 30-ig 13 törvényhatósági bizottsági tagot zártak ki zsidó volta miatt. Az 1941. évi XV. tc. további megszorításokat tartalmazott: a zsidók túlnyomó többsége elveszítette választójogát, egyre több gazdasági és közéleti tevékenységből zárták ki őket. De még mindig hittek a korlátozások „átmeneti" voltában. Az igazi trauma Magyarország németek általi megszállásakor állt be. 1944 márciusától kezdve gyors egymásutánban következtek a magyar társadalomból való drasztikus kirekesztések. Korlátozták a zsidók mozgási lehetőségeit (este hattól reggel hétig nem mehettek az utcára), kizárták őket a közszolgálatból (dr. Kelemen József városi tisztiorvost, kíméletből, felterjesztették nyugdíjazásra),

85 keresztény alkalmazottat nem foglalkoztathattak (ezt a rendelkezést többen kijátszották), kikapcsolták telefonkészülékeiket, elkobozták ül. beszolgáltatták rádiókészüléküket és fényképezőgépeiket. Csakhamar bezárták üzleteiket. A társadalomból való kirekesztés jeleként 1944. március 29-én elrendelték a megkülönböztető sárga csillag viselését. A rendőrség útján összeszámlálták a zsidókat. Április közepén a GESTAPO összeszedte a város 15 legmódosabb zsidó férfiát,

86 elszállította Pécsre, onnan Mauthausenbe. Villámcsapásként érte nemcsak a zsidókat, hanem a magyar társadalom többi rétegét is a május l-jén hatályba lépő gettórendelet. Már nem állapítható meg a zsidótörvények alapján a mentességet élvező személyek és a munkaszolgálatra behívott férfiak száma, tény, hogy május 5-én Szekszárdon 402 fő zsidónak minősülő személyt tartottak nyüván. A gettórendelet a tízezernél kisebb létszámú községek zsidóinak a hatóság által kijelölt nagyobb községekbe való összeköltöztetését írta elő. Tolna megye alispánjának 8100 sz. rendelete a szekszárdi összeköltöztetést a város polgármesterére bízta. V. Vendel István polgármester az összeköltöztetést olymódon hajtotta végre, hogy annak még a látszata sem volt olyan, mintha gettó lenne. A visszaemlékezők közül a legületékesebb: Erdős Nándor pékmester, a helyi Zsidó Tanács