Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD MŰVELŐDÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE - Az evangélikus egyház

A REFORMÁTUS ISTENTISZTELETI- ÉS ÜLÉSREND Hétközben reggel 7.30-kor rövid istentisztelettel köszöntötték a napot. Főként iskolások és idősek látogatták. Vasárnap 10 és 15 órakor volt istentisztelet. A délutánin csak a nők vettek részt. A vasárnap délelőtti istentiszteletnek lehetőleg 11 órára be kellett fejeződnie, hogy a városháza előtti „dobszóra" odaérkezzenek a hívek, s részesei lehessenek a sokadalomnak". Az istentisztelet liturgiája: ének, ima, igehirdetés, ima, Miatyánk, áldás, adakozás, hirdetések, majd a két versszakos záróének. Az első versszaknál a kiskurátor kinyitja a templomajtót. Elsőnek a lelkész felesége, a nagytiszteletű asszony lép ki a templomból. Az ülésrendnek kitüntető szerepe van. A református elemi iskolában gyülekező, majd onnan a nagytiszteletű úr (lelkész) vezetésével a templomba vonuló gondnokok és presbiterek a nekik fenntartott első és második padsorban foglalnak helyet. A lelkipásztor a Mózes-székben ül, a szószék alatt, szemben az úrvacsoraosztó „Úrasztal"\a.l és a főbejárattal. Feleségét tőle jobbkéz felől (a templom baloldalában) az első pad illeti meg. Belépve a főbejáraton, a jobboldali padok az egykori gondnokok, presbiterek számára voltak fenntartva. A csonka padban ült a kiskurátor. A lelkipásztortól balra sorakozó padokban ültek a férfiak. Az elsőben a funkcionáló gondnokok és presbiterek. A társadalmi megbecsülés jeleként - az orvosokkal, jogászokkal egy sorban - kaptak helyet a gyülekezet tanítói. A főbejárattól balra az iparos-feleségeknek fenntartott padsorokat látjuk. A nagytiszteletű asszony mögötti padokban ülnek a tanítónők, tisztviselőnők, majd a földművesasszonyok foglalnak helyet. A csendőrök és katonák a tanítók mögött foglaltak helyet, még hátrább a földművesgazdák helyezkedtek el. A karzaton a lányok padsora mögött foglaltak helyet a fiúk. Az úrvacsorához az „aláíró gondnok" vezette a férfiakat, majd a nagytiszteletű asszony mögött a nők mentek az „úrasztalához". Az ún. „úrasztalterítéshez" a nagyünnepek első napján illett meghívni a volt gondnokokat és presbitereket.

57 AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Az ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyház dunántúli egyházkerületének kebelében működő szekszárdi egyházközség a megyeszékhely legkisebb létszámú (a lakosság 2-3%-át kitevő) és alig száz éves múltra tekintő gyülekezete, ám gazdag és tiszteletreméltó történelemmel rendelkezik. Az egyházközséget a választott presbitérium kormányozza az ugyancsak választott lelkész és a világi gondnok, felügyelő elnökletével. Németh Gyula ev. lelkész 1908. évi megérkezése előtt Szekszárdon csak néhány tisztviselő és iparos volt evangélikus,

58 s azok is a református egyháznak adóztak, onnan kapták az egyházi szolgáltatásokat. 1905-7. között az ev. gyermekek a római katolikus elemi iskolába jártak. A szekszárdiak kívánságára Reichert Gyula kistormási ev. lelkész hetenként beszekerezett, hogy hittant tanítson és missziós központnak vesse meg az alapjait. Ez utóbbi törekvése nem vezetett eredményre, ezért Gyurátz Ferenc püspök Németh Gyulát küldte Szekszárdra missziós feladattal. A gimnázium evangélikus igazgatója, Wigand János felajánlotta a gimnázium dísztermét istentiszteleti célra. 1908-ban, az egyházközség alakuló ülésén, megválasztották a felügyelőt (Hazslinszky Géza törvényszéki elnök), a gondnokokat (dr. Török Ottó ügyvéd és Strott József cipész) és a 12 egyháztanácsost. Joób Imre bíró lett a gyülekezet jegyzője, akit 4 év múlva dr. Bartal Kornél váltott fel. A két éven át szervező adminisztrátorként fungáló Németh