Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - A húszas évek konszolidációja

kozott fel egyetlen politikai erő sem, s a gazdasági nehézségek sem mérhetők azokhoz az évekéhez, amelyek a visszafejlesztési mozgalmat kiérlelték. A szekszárdiaktól érkező vészjelzéseknek egyelőre annyi hatása lett, hogy nem aszfaltozták le a Mátyás király utcát, noha erről az előző évben a képviselő-testület már határozatot hozott.

118 A 20-as években kommunális beruházásokkal, a közintézmények számának gyarapításával igyekeztek Vendelek Szekszárd városias jellegét erősíteni, miközben kevés figyelmet fordítottak a helyi iparra és kereskedelemre. A kortársak megítélése szerint a megyeszékhely piackörzete ebben az időszakban még tovább csökkent. Ehhez hozzájárulhatott az a városházán uralkodó szemlélet is, amely a költségvetési bevételeket tartotta elsősorban szem előtt. E szemlélettel magyarázható pl. az is, hogy Szekszárd mindaddig ragaszkodott a kövezetvámszedéshez, míg e jogot egy központi rendelet meg nem szüntette, jóllehet már a 20-as évek elejétől folyamatosan érkeztek jelzések a vám forgalmat csökkentő hatásáról. Városgazdálkodási szempontok játszottak szerepet abban is, hogy a beruházások során a helyi iparnak és kereskedelemnek inkább csak papíron biztosítottak előnyöket,

119 a valóságban már nem. A városi kislakás építések során is csak kevesen jutottak megbízáshoz vagy munkához a helybeliek közül, mert a kivitelezésre kiírt versenytárgyalást nem szekszárdi, hanem a legalacsonyabb árajánlatot tevő budapesti cég, a Relia N. építési rt. nyerte el. A budapesti vállalat maga is arra törekedett, hogy a legolcsóbb ajánlatot tevő szállítókat és alvállalkozókat bízza meg a munkálatok elvégzésével; a döntéshozatalban a helyi ipar és kereskedelem szempontjai már egyáltalán nem játszottak szerepet. Az építkezés művezetője ugyan Diczenty László szekszárdi építőmester volt, de az építkezés pallérai, Fikó kőművesmestert leszámítva, tolnaiak, kezük alatt többnyire vidéki munkások (ács, állványozó, betonozó, kőműves, kubikus) dolgoztak, csak a napszámosok - főleg nők és gyermekek - körében voltak a szekszárdiak többségben. Az építkezés anyagszükségletét is többnyire vidékről elégítették ki. A szekszárdi Fleischer Ödön és Fia cég kerítésoszlop és a Mutschenbacher Ödön és Fia cég betontermék szállításai e vállalatok méreteihez képest elenyészőek. Az építkezés első fázisában egyedül Debulay Imre lakatosmester takaréktűzhelyei számottevőek, ő kapott megbízást a vaskályhák elkészítésére is.

120 A helyi ipar és kereskedelem hatékony támogatásának elmaradásáért a várost jogosan érte bírálat, de az igazsághoz tartozik az is, hogy a korszak gazdasági pangását alapvetően nem a képviselő-testület által hozott esetleges hibás döntések eredményezték. Szekszárd fejlődésének elakadásában sokkal fontosabb szerepet játszott a dualizmuskori átalakulás, amely - a vasúthálózat kiépülésével is összefüggésben - a várost már a múlt század végére gazdaságilag ellehetetlenítette. A kapitalizmus kibontakozásának idején elszenvedett lépéshátrány megszüntetésére a két világháború közötti időszak kevés reális esélyt nyújtott; a város közlekedési-forgalmi helyzetének gyökeres megváltoztatására semmi remény nem volt, többek között azért sem, mert a helyi képviselő-testület nem rendelkezett megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos döntéshozatalt érdemben befolyásolja. A képviselő-testület tehetetlensége nyilvánult meg a gemenci-kikötő és a dunai-híd kérdésében is. A gemenci kikötő története még a múlt század 70-es éveiben kezdődött, amikor a folyamszabályozási munkálatokat követően Tolna és Szekszárd egyaránt versenyre kelt egy dunai kikötő létesítéséért. A küzdelemből Tolna került ki győztesen, mivel a megye viszonylag rövid idő alatt megépítette a dombori utat, a gemencit viszont félbehagyta. A 20-as években újra napirendre került a gemenci kikötő ügye. Szekszárd szorgalmazta az odavezető út kikövezését és a kikötő újbóli megnyitását. Szekszárd dunai forgalomba való intenzív bekapcsolására azonban most még kevesebb volt az esély, mint négy évtizeddel korábban. Domborin kívül konkurenciát jelentet az egyre nagyobb forgalmat bonyolító