Szekszárd város történeti monográfiája II. (Szekszárd, 1989)

SZEKSZÁRD POLITIKAI ÉLETE - Közélet és politika a két világháború között

A világgazdasági válság hatására a takarékossági program újra napirendre került. Az ellenzéki politikusok mindenekelőtt a pótilletmények ellen indítottak támadást, dugsegélynek minősítve ezeket a külön díjazásokat.

85 Az adminisztrációs költségek ily módon való csökkentése azonban országos és helyi szinten is komoly ellenállásba ütközött. Szterényi József a felsőházban megtévesztéssel vádolta azokat a politikusokat, akik a dugsegély fogalmát a köztudatban elhintették, „...azok a külön díjazások, amelyeket a tisztviselők a hivatali időn kívül teljesített munkáiért kaptak, tehát méltányosan és ellenszolgáltatás képpen, szorgalomból teljesített munkájukért. Ezt a munkát mindek idők minden kormánya természetesen megfizette, ugyanúgy, mint a magánvállalat túlórát fizet. "

86 A takarékosság másik útja járhatóbbnak bizonyult. A takarékossági bizottság a városi kiadások apasztására 1931-ben Szekszárdon is tervet dolgozott ki, ami a tisztségviselők és alkalmazottak létszámának csökkentésén alapult. Az intézkedés közel 60 000 pengő megtakarítást hozott, az illetményként kifizetett összegek 23%-os csökkenését eredményezte. A javaslat a létszámapasztást egyrészt a megüresedett állások be nem töltése, másrészt megszüntetése révén látta megvalósíthatónak. Ez utóbbi kategóriába a hivatali alkalmazotti ranglétra alsó feléhez tartozó állások kerültek. Megszüntettek egy helypénzszedői és egy dobosi állást, az iskolából elküldtek több kisegítőszolgát, felmondtak egy utcaseprőnek, elbocsátottak 4 tűzoltót és 2 kézbesítőt, megszüntettek 2 szülésznői állást. A városi üzemeknél hasonlóan jártak el. Elküldtek 2 szerelőt, egy gépészt, 3 pénzbeszedőt; csökkentették az alkalmazható napszámosok létszámát; elbocsátottak egy díjnokot, és megszüntettek egy pénztárosi állást Az állásban maradtak illetményéhez viszont egyelőre nem nyúltak hozzá. Az egyetlen őket érintő kisebb korlátozás, hogy a jutalmak és segélyek címén kifizethető összegeket valamelyest csökkentették.

88 Az intézkedéssel egyidejűleg a képviselő-testület határozottan állást foglalt amellett, hogy a foganatosított létszámapasztáson túli bárminemű csökkentés a városi adminisztráció működőképességét veszélyeztetné. Érvelésük során hangsúlyozták, hogy nem csupán az önkormányzati feladatok ellátása kerülne ez esetben veszélybe, hanem a közigazgatás adott rendszerében „amikor a városi tisztviselők circa 60%-ban állami tevékenységet fejtenek ki, lehetetlenné válna ezeknek a feladatoknak az ellátása is. "

89 További leépítésekre valóban nem is került sor, viszont hozzá kellett nyúlni a sokat védett pótilletményekhez. Sőt a kölcsön törlesztések szorításában, valamint a város nagyközségi státusra történő visszafejlesztésére indított mozgalom hatására Szekszárdon a pótilletmények csökkentése még meg is haladta a rendeletben előírt mértéket: az 1927. V. tc. alapján megállapított mellékilletményeket a ME rendeletben előírt 25%-on felül további 25%-kal csökkentették. Az ellenzék más városok példájára hivatkozva még ennél is többet, a pótilletmények megszüntetését szerette volna elérni, ezt azonban a képviselő-testületi többség elutasította* A takarékossági intézkedések ellenére a város a 30-as évek végének gazdasági fellendüléséig komoly anyagi gondokkal küzdött: A racionalizálás révén elért megtakarítások jószerivel csak a gazdasági pangás következtében elmaradt bevételeket pótolták. Az igazi változást a háborúra készülő gazdaság konjunktúrája hozta meg. Az 1938-as év gazdálkodása már mintaszerű volt: jelentősen csökkent a város adósságállománya, a városi üzemek pedig komoly nyereséget termeltek.

91 A képviselő-testület 1939 januárjában a városi tisztviselők és alkalmazottak létszámának felemeléséről döntött.

92 Közélet és politika a két világháború között A népszámlálás tanúsága szerint 1920-ban Szekszárd város lakossága 14 025 fő. 98%-uk magyar nemzetiségű, nagy többségük katolikus. A népesség csaknem fele még mindig